Kettős éles ékezet
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! |
A kettős éles ékezet ( ˝ ) egy diakritikus jelölés, ami a latin írásmódban csak a magyar ábécében található meg (emellett a cirill ábécében a csuvas nyelv használja). A tipográfiában a típust többnyire hungarumlaut néven nevezik.
Tartalomjegyzék |
Használata a magyar nyelvben [szerkesztés]
Az irodalmi magyar nyelvban 14 magánhangzó van, amik rövidek (a, e, i, o, ö, u, ü), illetve hosszúak (á, é, í, ó, ő, ú, ű) lehetnek. Az a, e, i, o, u hosszú változatai szimpla éles ékezettel írandók, míg az umlautos betűk (ö, ü) hosszú változatai egyszerűen két éles ékezettel írandók, ahelyett, hogy umlautot+szimpla éles ékezetet (ǘ) alkalmaznánk.
Használata a cirill ábécében [szerkesztés]
A csuvas nyelv cirill írásmódot használ, és az ábécét számos betűvel egészítették ki, többek között a Ӳ, ӳ betűkkel, ami az Ű-nek felel meg latin írásban, azonban ez valószínűleg a kézírásból lett átvéve.
Egyéb használat [szerkesztés]
Használják még a nemzetközi fonetikus ábécében, többek között a szlovák fonetikában. Az Ő ritkán előfordul a feröeri nyelvben is, az ø helyett.
Kézírás [szerkesztés]
Azokban a nyelvekben, ahol van ö, ü, ä, ë betű, a kézírásnál nem kettő pontot, hanem kettő éles ékezetet írnak, hasonlóan a magyar ő, ű kézzel írt változatához. A magyar kézírásban, hogy meg lehessen különböztetni a kettős éles ékezetet az umlauttól, úgy jelölik, ahogyan a gépírásban (¨), vagy újabban, szabálytalanul, makronnal (¯). Ezt a szabálytalan jelölésmódot gerendázásnak is nevezik.
Története Magyarországon [szerkesztés]
A magánhangzók hossz-jelölése a magyar írásban először a 15. században jelent meg, a huszita írással összefonódva. Először az á és az é betűk voltak használatban, majd később az í, ó, ú betűk is megjelentek, de az ö és az ü betűk hosszú változata a 18. századig nem jelent meg. A 18. századig, a nyelvújítás előtt az umlaut+szimpla éles ékezet(ǘ)forma volt jelen néhány iratban. Azonban a kettős ékezet sokkal esztétikusabbnak látszott, és a 19. századi nyomdászok vezették be.
Problémák [szerkesztés]
Az informatikai világban gyakran előfordul, hogy a külföldi oldalakról letöltött vagy vásárolt betűtípus nem tartalmazza a kettős éles ékezetes betűket, mivel csak a magyar billentyűzeten fordulnak elő, illetve a betűtípusokban gyakran ~ vagy ^ kerül a kettős ékezet helyére, vagy egyáltalán nem lehet bevinni ő-t, ű-t. Az egyéb ékezetekkel általában nincs ilyen probléma.
Technikai információk [szerkesztés]
Az Ő és az Ű is támogatott az ISO 8859-2 és az Unicode karakterkészletekben.
| Codepoint | 0xD5 | 0xF5 | 0xDB | 0xFB |
|---|---|---|---|---|
| ISO 8859-1 | Õ | õ | Û | û |
| ISO 8859-2 | Ő | ő | Ű | ű |
Unicode [szerkesztés]
A dupla éles ékezet összes előfordulása az Unicode 4.1 szabványban:
| Ő | Ő | U+0150 | LATIN CAPITAL LETTER O WITH DOUBLE ACUTE |
| ő | ő | U+0151 | LATIN SMALL LETTER O WITH DOUBLE ACUTE |
| Ű | Ű | U+0170 | LATIN CAPITAL LETTER U WITH DOUBLE ACUTE |
| ű | ű | U+0171 | LATIN SMALL LETTER U WITH DOUBLE ACUTE |
| ˝ | ˝ | U+02DD | DOUBLE ACUTE ACCENT |
| ˶ | ˶ | U+02F6 | MODIFIER LETTER MIDDLE DOUBLE ACUTE ACCENT |
| ̋ | ̋ | U+030B | COMBINING DOUBLE ACUTE ACCENT |
| Ӳ | Ӳ | U+04F2 | CYRILLIC CAPITAL LETTER U WITH DOUBLE ACUTE |
| ӳ | ӳ | U+04F3 | CYRILLIC SMALL LETTER U WITH DOUBLE ACUTE |
| ᐥ | ᐥ | U+1425 | CANADIAN SYLLABICS FINAL DOUBLE ACUTE |
