Ugrás a tartalomhoz

Kelemen Endre (orvos, 1921–2000)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen DanjanBot (vitalap | szerkesztései) 2019. augusztus 26., 13:44-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. ([061] <ref> hibás központozással AWB)
Ez a szócikk az orvosról szól. Hasonló címmel lásd még: Kelemen Endre (egyértelműsítő lap).
Kelemen Endre
Született1921. január 17.
Szekszárd
Elhunyt2000. január 30. (79 évesen)
Szekszárd
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
IskoláiMagyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (1938–1945, orvostudomány)
Kitüntetései
Sablon • Wikidata • Segítség

Prof. dr. Kelemen Endre (Szekszárd, 1921. január 17. – Szekszárd,[1] 2000. január 30.) magyar orvos, hematológus, címzetes egyetemi tanár. Az orvostudományok kandidátusa (1952), az orvostudományok doktora (1966). A Csontvelőátültetési Alapítvány elnöke.

Életpályája

Szülei: Dr. Kelemen József Szekszárd tisztiorvosa és Kardos Klára voltak. Általános és középiskolai tanulmányait Szekszárdon végezte el. 1938–1944 között a Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának hallgatója volt. 1950-ben egyetemi magántanár lett. 1958-ban a SZOTE-ról eltávolították. 1958–1966 között a budapesti Orvostovábbképző Intézetben adjunktus, majd docens volt. 1966–1967 között Manchester-ben volt ösztöndíjas. 1967–től a SOTE I. számú belgyógyászati klinikának professzora lett. Az oktatástól eltiltották, klinikai tudományos tanácsadóként dolgozott. 1991–től az Országos Hematológiai Szakmai Kollégium elnöke volt. 1995-ben az első nemzetközi thrombopoetin-konferencia elnöke volt. 1996–tól a Német Hematológiai Társaság tiszteletbeli tagja lett.

Munkássága

A második világháború után az első országos orvosi folyóirat alapítója és szerkesztője volt. A hazai Myelobromol nevű gyógyszer alkalmazásában új utakat nyitott. Ő végezte el Magyarországon az első sikeres csontvelő-átültetést, ennek előkészítésében halálos sugárzás helyett Myelobromol-t használt. 1958-ban a vérlemezkék fajlagos regulátorának, az ún. thrombopoetinnek a felfedezője volt. Több mint 300 tudományos dolgozat szerzője volt.

Művei

  • Permeability in Acute Experimental Inflammatory Oedema (1960)
  • Physiopathology and Therapy of Human Blood Diseases (1969)
  • Atlas of Human Hemopoietic Development (1979)

Díjai, kitüntetései

[1]

Jegyzetek

  1. ↑ a b Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában

Források

További információk

  • Biológiai lexikon II. (G–K). Főszerk. Straub F. Brunó. Budapest: Akadémiai. 1975. ISBN 963-05-0531-2
  • Díjasok és kitüntetettek adattára 1948-1980. Összeállította és szerkesztette: Magyar Józsefné. Kaposvár, Palmiro Togliatti Megyei Könyvtár, 1984.
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
  • Magyar tudományos akadémiai almanach az . . . évre. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1861-1918, 1921, 1924-1943. 77 db. - 1973, 1986, 1991, 1997, 2001.
  • Révai új lexikona XI. (Kad–Kla). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2002. ISBN 963-927-294-9  
  • Szegedi egyetemi almanach 1921-1995. Szerkesztette: Szentirmai László, Iványi Szabó Éva, Ráczné Mojzes Katalin. Szeged, Hungaria, 1996.
  • Új magyar lexikon IV. (K–Me). Szerk. Berei Andor és 11 tagú szerk.bizottsága. Budapest: Akadémiai. 1961.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kelemen_Endre_(orvos,_1921–2000)&oldid=21637140”