Katona László (orvos)

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Kolibri1803 (vitalap | szerkesztései) 2021. március 1., 21:12-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Katona László (1913–1984) orvos, tüdőgyógyász)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Ez a szócikk az orvosról szól. Hasonló címmel lásd még: Katona László (egyértelműsítő lap).
Katona László
Született1913. június 18.[1]
Munkács
Elhunyt1984. augusztus 16. (71 évesen)[1]
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
IskoláiMasaryk Egyetem (–1937, orvostudomány)
Sablon • Wikidata • Segítség

Katona László (Munkács, 1913. június 18. – Budapest, 1984. augusztus 16.) orvos, tüdőgyógyász, az orvostudományok kandidátusa (1962).

Életpályája

Elemi és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, majd 1937-ben a brünni Masaryk Egyetem Orvostudományi karán általános orvosi oklevelet szerzett. 1938 és 1940 között a munkácsi közkórházban dolgozott. 1942 és 1944 között a Miskolci Kórház Gyermek- és Sebészeti Osztályának kirendelt segédorvosa volt és közben többször munkaszolgálatra vitték. 1944-ben a Mauthauseni koncentrációs táborba deportálták. Hazatérése után 1949-ig az Országos Korányi Tbc Intézet segédorvosaként, illetve orvos-titkáraként működött. 1948-ban megszerezte a tüdőgyógyász szakorvosi vizsgát. 1949 és 1955 között a mátraházi Állami Tüdőbeteg Gyógyintézet osztályvezető főorvosa és igazgatóhelyettese volt. 1955 és 1973 között a Belügyminisztérium (BM) Szamuely Tibor Tbc Gyógyintézete osztályvezető főorvosaként dolgozott. 1957-ben hosszabb időt töltött az NDK-ban tanulmányúton. 1962-ben A gyógyintézet szerepe a felnőttkori tüdőgümőkór kezelésében című disszertációjával elnyerte a kandidátusi fokozatot. 1973-ban rendőrorvosként, alezredesi rendfokozattal vonult nyugalomba. Ezután is aktív maradt mint szaktanácsadó az Egészségügyi Felvilágosítási Központban, a későbbi Országos Egészségnevelési Intézetben, és tudományos tanácsadóként – haláláig ennek munkatársa volt.

A tüdőbetegségek, elsősorban a tuberkulózis és a központi idegrendszer összefüggéseinek kísérletes vizsgálatával, a tbc kialakulásának pszichés okaival foglalkozott.

Főbb művei

  • A gümőkór elleni küzdelem a szocialista és a kapitalista államokban (A Népjóléti Minisztérium Szakoktatási Osztálya kiadványa. Budapest, 1950)
  • A Szovjetunió tbc elleni küzdelme, intézményeinek szervezési formái és normái (Az Egészségügyi Minisztérium Egészségügyi Felvilágosítási Osztályának kiadványa. Budapest, 1952)
  • Kaverna sequester esete. – Bróm alkalmazása tüdőtuberkulózisban. Ujhelyi Lászlóval. (A tuberkulózis kérdései, 1952)
  • Négyéves műtéti anyag tapasztalatai. Tóth Jenővel. (A tuberkulózis kérdései, 1955)
  • Tbc-szanatóriumok kultúrmunkájáról (Tbc-kongresszus. A XXX. Orvosi és I. Középkáder Tuberkulózis – Tüdőgyógyász – Nagygyűlés előadásai. Szerk. Telegdi István. Budapest, 1955)
  • Isonikotinsav-hydrazid toxikus hatásának kivédése altatással (Orvosi Hetilap, 1955. 33.)
  • Tudnivalók a tüdőtuberkulózisról. (Egészségügyi ismeretterjesztő füzetek. Az Egészségügyi Minisztérium Egészségügyi Felvilágosítási Osztályának kiadványa. Budapest, 1956, 2. kiadás: 1957, 3. kiadás: 1960, 5. átdolgozott kiadás: 1964)
  • PAS- és INH-val szembeni túlérzékenység per es desensibilisatiója (Tuberkulózis, 1957)
  • Gümőkóros betegek gyógyintézeti nevelésének néhány kérdése (A TBC-szakorvosok továbbképző tanfolyamának jegyzetei. Budapest, 1958)
  • A gyakorló orvos feladatai a tuberkulózis elleni küzdelemben (A gümőkór. Budapest, 1959)
  • Néhány gondolat a tüdőtuberkulózis gyógyintézeti kezeléséről (Tuberkulózis, 1959)
  • Tbc. Gondozóintézeti asszisztensnők az egészségügyi felvilágosítás szolgálatában. Demény Évával. (Budapest, 1960)
  • Tudnivalók a tüdőtuberkulózisról. (Az Egészségügyi Minisztérium Egészségügyi Felvilágosító Központjának kiadványa. Törődjünk egészségünkkel! Budapest, 1960)
  • Tranquillizáló szerek alkalmazása a tuberkulózis klinikumában. Földes Istvánnal, Levendel Lászlóval, Pálinkás Jánossal. – Tüdőgümőkóros betegek egészségügyi felvilágosítása. (Tuberkulózis, 1960)
  • A tuberkulózis megváltozott arculata (Természettudományi Közlöny, 1960)
  • A gyógyintézet szerepe a felnőttkori tüdőgümőkór kezelésében. Kandidátusi értekezés. (Budapest, 1961)
  • Egészségügyi felvilágosító beszélgetések a tüdőtuberkulózisról (Az Egészségügyi Minisztérium Egészségügyi Felvilágosító Központjának kiadványa. Budapest, 1962)
  • Adatok a gyógyintézeti kezelés időtartamához. Papp Margittal és Tihanyi Ottóval. – A gyógyintézet iskolája. (Tuberkulózis és Tüdőbetegségek, 1962)
  • A tüdőgümőkóros betegek munkába állítása. Kohajda Péterrel és Papp Margittal. (Tuberkulózis és Tüdőbetegségek, 1963)
  • Az egészségügyi felvilágosítás korszerű elvei a tbc elleni küzdelemben (Népegészségügy, 1963)
  • Nemzetközi együttműködés a tuberkulózis elleni küzdelemben (Természettudományi Közlöny, 1963)
  • Tüdőbetegek intézeti gyógykezelése. Monográfia. (Budapest, 1965)
  • Betegek egészségügyi felvilágosítása (Az Egészségnevelés Szakkönyvtára. 1. Budapest, 1967)
  • Tbc-ből gyógyultak szolgálatképességének megítélése (Belügyi Szemle, 1969)
  • A felnőttkori tüdőbetegségek klinikuma. Monográfia. Böszörményi Miklóssal és Schweiger Ottóval. (Budapest, 1974, 2. átdolgozott és bővített kiadás: 1980)
  • Az Egészségügyi Minisztérium Egészségügyi Felvilágosító Központjának évkönyve az 1974–1976. évekre. Szerk. (Egészségügyi Felvilágosítás. Budapest, 1978)
  • A betegek egészségnevelése (Az Egészségnevelés Szakkönyvtára. 10. Budapest, 1981)
  • Az egészségnevelés elvi kérdései. OTKI tanfolyam jegyzete. (Egészségnevelési segédanyagok. 62. Budapest, 1982)

Fordításai

  • G. R. Rubinstejn: A tuberkulózis öröklékenységének problémái (Budapest, 1953)
  • Sz. E. Nyezlin: Egészségügyi felvilágosítás a tuberkulózis elleni küzdelemben. Orvosok részére. Szerk., ford. (Módszertani segédanyagok. 3. Budapest, 1961)

Díjai, elismerései

  • Érdemes orvos (1955)
  • Munka Érdemérem (1960)
  • Kiváló orvos (1967)[2]
  • Korányi Frigyes-emlékérem (1970)
  • Pápai Páriz Ferenc-emlékérem (1982)[3]

Jegyzetek

  1. ↑ a b Katona László, http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC07165/07542.htm
  2. ↑ „Kiváló orvos”, Népszabadság, 1967. július 2., 6. oldal (Hozzáférés: 2021. március 1.) 
  3. ↑ „Egészségnevelési konferencia”, Kisalföld, 1982. október 15., 2. oldal (Hozzáférés: 2021. március 1.) 

Források

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Katona_László_(orvos)&oldid=23637818”