Karl von Hase

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Karl von Hase
Mellszobra Jénában

Karl August von Hase (Niedersteinbach, 1800. augusztus 25.Jéna, 1890. január 3.) német protestáns hittudós és egyháztörténetíró.

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bölcsészeti és hittani tanulmányait a lipcsei egyetemen kezdte, de innen a diákszövetségben (Burschenschaft) való részvétele miatt kiutasíttatván, az erlangeni egyetemre ment és már-már a hittudomány magántanárául képesítették Tübingenben 1823-ban, amikor az erlangeni diákszövetséggel való összeköttetése miatt ismét fenyítő-vizsgálat alá került és a hohenaspergi várba 10 havi fogságra vetették. 1829-ben Lipcsében tanári képesítést nyert és még ugyanazon évben a jenai egyetemhez meghívták előbb a bölcsészet és csakhamar azután a teológia tanárául. Bölcsészeti irányát tekintve Fichtéhez, hittudományi álláspontjára nézve pedig Schleiermacherhez és De Wettehez állott közel. A XVIII. századból átnyúlt népies racionalizmuson csaknem halálos döfést ejtett Hutterus redivivus oder Dogmatik der evangel.-lutherischen Kirche (1827, II. kiad. 1868) című munkája és Röhrrel folytatott polémikus iratai által; de másrészt kiváló ízléssel, művészileg szerkesztett számos munkája által nagy befolyást gyakorolt a nemesebb értelemben vett racionalizmusnak, a hitvallásoktól független szabad irányú kereszténységnek kifejlődésére, általában a vallási tudatnak nemesebbé, mélyebbé, elevenebbé tételére. Legnagyobb egyháztörténeti művéből, Kirchengeschichte auf akademischer Grundlage, csak az I. kötetet élte meg (1888); a többi 3 kötetet kiadta Krüger (1890-93). Farkas József 1865-ben megjelent Egyháztörténelem című munkáját Hase nyomán írta.

Munkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Lehrbuch der evangelischen Dogmatik (6. kiad. 1870);
  • Gnosis (1869);
  • Theologische Streitschriften (1834-37);
  • Das Leben Jesu (mely 5. kiadása óta a Geschichte Jesu címet viseli, 1865-ben jelent meg);
  • Kirchengeschichte (10. kiadás 1877);
  • Die beiden Erzbischöfe (1839);
  • Neue Profeten (2. kiad. 1860);
  • Franz von Assisi (1856);
  • Das geistliche Schauspiel (1858);
  • Sebastian Frank von Wörd (1869);
  • Handbuch d. protestantischen Polemik gegen die röm.-katholische Kirche (5. kiad. 1891; magyarra fordította Hegedüs János, Budapest, 1874-82);
  • Katerina von Siena (1864);
  • Geschichte Jesu (1875);
  • Ideale und Irrthümer, Jugenderrinnerungen (2. kiad. 1873, némileg önéletrajznak tekinthető);
  • Des Kulturkapmfs Ende (1879);
  • Rosenvorlesungen kirchengeschichtlichen Inhalts (1880).

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]