Kanizsai István (főajtónálló)
| Kanizsai István | |
| Született | 1368 nem ismert |
| Elhunyt | 1427 (58-59 évesen) nem ismert |
| Állampolgársága | magyar |
| Szülei | Kanizsai János |
| Foglalkozása | arisztokrata |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kanizsai (II.) István (1368 – 1427/28) főúr, székely ispán, királyi ajtónállómester (magister janitorum), soproni ispán.
Család származása[szerkesztés]
A nevezetes Kanizsai család tagja, akik közül sokan a magyar történelemben nevezetes események résztvevői voltak. Apja Kanizsai (I.) János ispán, testvérei Miklós tárnokmester, János esztergomi érsek volt.
Élete[szerkesztés]
Nagy Lajos király halála (1382) után másodszülött leányát Máriát választották magyar királynak, akit a Kanizsai család tagjai is támogattak. Életének első nevezetes eseménye 1386-ban a délvidéki Gara mellett zajlott le. Kanizsai (II.) István is tagja volt Mária királynő és anyja Erzsébet anyakirálynő küldöttségének, akik a délvidéki főurak lázadását akarták lecsillapítani. Horváti János macsói bán megtámadta Diakovár mellett és foglyul ejtette a királyi küldöttséget és Novigrad (Zára) várába börtönözte őket.[1] Közel egy év múlva szabadult ki a zárai fogságból.
István 1390 és 1395 között székely ispán[2] volt. Részt vett már Zsigmond uralkodása alatt a moldvai hadjáratokban, amelynek az volt célja, hogy a balkáni államokkal együtt harcba szálltak a török ellen.[3]
Székely ispánsága mellett 1395 márciusától királyi főajtónálló magas funkciót is betöltötte. 1396-ban a nikápolyi vesztes csatában mint székely ispán harcolt.[4] János testvérével együtt kétszer is részt vett a Zsigmond elleni lázadásokban 1401. és 1403.-ban. Minden tisztségét elvesztette, de később a királytól kegyelmet kapott. 1410 között István és Zsigmond viszonya ismét szívélyesebb lett. Kanizsai István a Soproni Vármegye főispáni címet Szécsi Miklós tárnokmester vette át, miután megvált a főispáni méltóságától. Kismartoni birtokán többször vendégeskedett Zsigmond.
Kanizsai István élete végéig viselte a soproni főispánságot. Halála után a király László nevű fiát bízta meg a főispáni feladatok ellátásával, így a Kanizsai ezen ágának mint családi hűbér volt. A mai Kismartonváraljai kastély helyén 1388 és 1392 között Kanizsai István (Kanizsai család) épített várat.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Az ellenálló Garai Miklós nádort és Forgách Balázst nagy harcban elfogták és lefejezték. 1387 januárjában ebben a várban fojtották meg Erzsébet anyakirálynőt Mária szeme láttára.
- ↑ Székely ispán. lexikon.katolikus.hu (Hozzáférés: 2014. december 16.)
- ↑ Zsigmond király sokat tett, hogy a magyar befolyás fennmaradjon a balkáni övezetben. Ezt jelzik szerbiai 1389, 1390, 1392 évi hadjáratok.
- ↑ A csatában a magyar és a török uralkodó közötti összecsapás volt, amelyben Zsigmond vereséget szenvedett.
Források[szerkesztés]
- gróf Lázár Miklós: Székely ispánok és alispánok a mohácsi vészig. mek.oszk.hu. Budapest (1881)
- Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet. Budapest: (kiadó nélkül). 1938.
- Nagy Imre: Sopron vármegye története: Oklevéltár első kötet 1156-1411. Sopron: (kiadó nélkül). 1889.
- Magyar nagylexikon. Magyar Nagylexikon Kiadó. Budapest: (kiadó nélkül). 2000.
- Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. Pest: Ráth Mór. 1857–1868.
