Kaló Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kaló Ferenc
SzületettKaló Ferenc
1942. november 16.
Novaj
Elhunyt2023. július 12. (80 évesen)[1]
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaNagy Gabriella (1965–)
Foglalkozásatörténész, egyetemi tanár
KitüntetéseiEszterházy Károly-emlékérem (1992)
SablonWikidataSegítség

Kaló Ferenc (Novaj, 1942. november 16.2023. július 12.) magyar történész, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem rektorhelyettese, tanszékvezető főiskolai tanár. A novaji Jubileum Alapítvány kuratóriumának elnöke.

Életpályája[szerkesztés]

Szülei: Kaló Ferenc és Vadász Margit. 1961–1967 között a Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának történelem-orosz szakos hallgatója volt. 1967–1968 között a füzesabonyi gimnáziumban oktatott. 1968–1972 között az egri Dobó István Gimnázium tanára volt. 1972–1987 között a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola orosz tanszékén, 1987 óta egyetemes történelem tanszékén oktat. 1993–2007 között tanszékvezető. 1994-től oktatási főigazgató-helyettes, majd rektorhelyettes volt. 1996-tól főiskolai tanár.

Kutatási területe az emigrációban élő Alekszandr Ivanovics Herzen munkássága, az 1848-as forradalom és szabadságharc, valamint az orosz jobbágyfelszabadítás.

Magánélete[szerkesztés]

1965-ben házasságot kötött Nagy Gabriellával. Két gyermekük született; Péter (1968) és Krisztina (1970).

Művei[szerkesztés]

  • Kaló Ferenc–T. Nádasi Magdolna: Orosz nyelvi jegyzet; Tankönyvkiadó, Bp., 1980
  • Az esztétika, a művészet néhány kérdése és a kultúra távlatai A. I. Herzen megvilágításában (1984)
  • Turgenyev és Herzen (1986)
  • A Kolokol és az orosz jobbágyfelszabadítás (1992)
  • Történelmi és/vagy vallási tárgyú festészet? (1993)
  • Nyugat-Európa és/vagy Oroszország (1994)
  • Franciaország és Itália 1848 előestéjén (1994)
  • A New Chapter in History (1995)
  • „…Örök hála az itáliai risorgimentónak…” (1996)
  • A. I. Herzen és az 1848-as francia forradalom (1997)
  • Irodalomkritika és/vagy korkép Oroszországról? (1999)
  • A nyugatos tábortól az orosz szocializmusig (2001)
  • A dekabrista felkelés utáni korhangulathoz (2006)

Díjai, kitüntetései[szerkesztés]

  • Miniszteri Dicséret (1979)
  • Kiváló Munkáért (1986)
  • Szakszervezeti Mozgalmi Munkáért (1986)
  • Eszterházy Károly-emlékérem (1992)
  • Pro Academia Pedagogica Agriensi (1997)
  • Eger Város Oktatás- és Nevelésügyéért (2003)
  • OKM Miniszteri elismerés (2006)
  • Pap István-díj (2012)[2]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]