Juno-díj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Juno-díj (Juno Award)
Szervezet neve Canadian Academy of Recording Arts and Sciences
Alapítás éve 1970
Ország  Kanada
Első díjátadás 1970. február 23.
Legutóbbi díjátadás 2011. március 27.
Hivatalos weboldal
http://junoawards.ca/

A Juno-díj (Juno Award) egy évente átadott kanadai zenei díj előadók és együttesek részére, mellyel azok művészi és technikai teljesítményét ismerik el. A győzteseket a Canadian Academy of Recording Arts and Sciences szervezet tagjai vagy egy szakértő csoport választja meg a díj tárgyától függően. A legtöbb fontosabb kategóriában, mint az év albuma vagy az év művésze, a jelöltek az adott évek lemezeladási eredményei alapján kerülnek ki műfajonként kategóriákra bontva.[1]

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1970-es évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hivatalos Juno-díj átadóünnepségek létrejötte előtt az RPM magazin 1964-ben egy felmérést készített olvasói között, hogy mely művészeket és együtteseket tartják Kanada legjobbjainak.[2] A felmérés eredményei minden év decemberében jelentek meg az RPM magazinban.[3]

Stan Klees lemezkiadó-tulajdonos találkozott az RPM alapítójával, Walt Grealisszel, hogy megtervezzenek egy hivatalos díjátadó rendezvényt a zeneipar számára. A magazinban való megjelenés helyett díjátadó ünnepséget hoztak létre, az elsőt Gold Leaf Awards néven 1970. február 23-án rendezték meg Torontóban.

Az RPM még abban az évben olvasóitól kért ötleteket, hogy új nevet találjanak ki a díjnak. A "Juneau" nevet fogadták el Pierre Juneau, a Canadian Radio-Television Commission első igazgatója után. A nevet végül 1971-ben Juno-ra rövidítették, a rendezvények pedig Juno Awards néven kerültek megrendezésre.[4]

1970 és 1973 között a győztesek nevét a díjátadó ünnepséget megelőző estén az RPM magazinban közölték.[5] 1974-ben a zeneipar képviselői létrehoztak egy tanácsadó bizottságot a Juno-díjakhoz (Canadian Music Awards Association). Ez a szervezet látta el a Juno-díj átadások szervezését, működtetését 1977-től Canadian Academy of Recording Arts and Sciences (CARAS) néven.[3][6] A rendezvényeket először 1975-től közvetítette a CBC televíziós csatorna Kanadában.[7]

1980-as évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kezdetben a díjakat az év elején adták át. 1984-ben egészen decemberig halasztották a szervezők, és a következő három év során így is maradt. 1988-ban döntöttek arról, hogy visszahelyezik év elejére, így abban az évben a ceremónia kimaradt, a következőt 1989 márciusában tartották.[8]

1990 után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1996-ban egy négy CD-t tartalmazó kiadvány jelent meg Oh What a Feeling: A Vital Collection of Canadian Music címen a Juno-díj létrejöttének 25. évfordulója alkalmából, melyen kanadai művészek népszerű dalai hallhatók. 2001-ben, a 30. évfordulóra egy újabb négylemezes szett jelent meg, 2006-ban a 35. évfordulóra ismét kiadtak egy kollekciót.

A közvetítés joga 2002-től a CTV csatornához került. 2006-tól az Egyesült Államokban az MTV2, és különböző Music Television-csatornákon más nemzetek is sugározzák.[9]

2006-tól egy humanitárius díjat is átadnak évente, melyet elsőként Bruce Cockburn kapott meg.[10]

A 2007-es rendezvény házigazdája Nelly Furtado volt, aki a Juno-díj történelmében az első olyan jelölt volt, aki minden jelölését díjra is váltotta, köztük a két legjelentősebb, az év albuma és az év művésze díjat is megszerezve.[11]

Jelölési folyamat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A jelölteket minden évben egy 13-14 hónapos időszak alapján választják. Például a 2010-es rendezvényt esetében 2008. szeptember 1. és 2009. november 13. között. Az év nemzetközi albuma kategórián kívül minden más kategória jelöltje csak olyan kanadai zenész lehet, aki a jelölési időszak utolsó hat hónapjában Kanadában élt és kanadainak minősül születése, útlevele vagy beutazási státusza alapján.[12]

A jelölés időszak lezárása után a CARAS tagjai kialakítják a jelöltek listáját minden kategóriában. Az év albuma és az év nemzetközi albuma kategóriák jelöltjei az éves lemezeladási adatok alapján kerülnek ki. Az év új művésze, az év új együttese, az év rockalbuma és az év popalbuma kategóriák jelöltjei az eladási adatok és egy zsűri szavazataiból együtt kerülnek ki. Az év művésze és az év együttese kategóriákban pedig az eladási adatok és a CARAS tagok szavazatai alapján készül a jelöltek listája.[12]

A jelöltek nyilvánosságra hozatala után következik a szavazás a győztesekre. A Juno Fan Choice Award győztesére a közönség szavaz, míg a többi kategóriában a CARAS tagjai, egyes kategóriákban pedig egy összeválogatott CARAS-zsűri szavaz.[12]

2010-ben a szavazást a PricewaterhouseCoopers könyvvizsgáló cég ellenőrizte.[12]

Díj[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az új trófea

Az első Juno-trófeát Stan Klees tervezte 1970-ben, mely egy 46 centiméteres diófa metronóm volt.[3][13] Miután 1975-től a televízió is közvetítette a rendezvényeket, a szobrot fa helyett akrilból készítették. Az évek során kisebb változások még történek, köztük egy méretcsökkenés a könnyebb tarthatóság kedvéért, illetve külseje is változott időnként, például a 25. évfordulós eseményen egy különleges 1996-os emblémával bővült.[14]

2000-ben több producer bírálta a díjat, hogy az nem elég attraktív a televíziós megjelenéshez, ezért a CARAS megbízta Shirley Elfordot egy új trófea megtervezésével. Három tervezet készült, kettő a korábbi mintájára, és egy teljesen új. Ez utóbbit - egy üveg emberalak nikkel spirállal körülvéve alumínium talapzaton - fogadták el.[14][15] A ceremóniák során néhány bemutatódarab forgott körbe, majd néhány hónapon belül a győztesek megkapták a személyükre szóló szobrot Elfordtól.[16][17]

Elford később betegsége miatt nem tudta már elkészíteni a személyre szóló szobrokat. 2010 októberében a CARAS új szoborral jelentkezett: egy átlátszó tömbben Elford spirálos emberalakja lézergravírozással.[18] A művész 2011 novemberében meghalt.[19]

Rendezvények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Juno-díj átadóünnepségeket 1991-ig csak Torontoban rendezték meg, azóta Kanada több más városában is megrendezésre került.

Év Dátum Város Helyszín Házigazda Közvetítette
1970 február 23. Toronto St. Lawrence Hall George Wilson[20]
1971 február 22. Toronto St. Lawrence Hall George Wilson
1972 február 28. Toronto Inn on the Park George Wilson
1973 március 12. Toronto Inn on the Park George Wilson CBC Radio[21]
1974 március 25. Toronto Inn on the Park George Wilson
1975 március 24. Toronto Canadian National Exhibition Paul Anka CBC
1976 március 15. Toronto Ryerson University John Allan Cameron CBC
1977 március 16. Toronto Fairmont Royal York David Steinberg CBC
1978 március 28. Toronto Harbour Castle Hilton David Steinberg CBC
1979 március 21. Toronto Harbour Castle Hilton Burton Cummings CBC
1980 április 2. Toronto Harbour Castle Hilton Burton Cummings CBC
1981 február 5. Toronto O'Keefe Centre Andrea Martin CBC
1982 április 14. Toronto Harbour Castle Hilton Burton Cummings CBC
1983 április 5. Toronto Harbour Castle Hilton Burton Cummings, Alan Thicke CBC
1984 december 5. Toronto Exhibition Place Joe Flaherty, Andrea Martin CBC
1985 november 4. Toronto Westin Harbour Castle Hotel Andrea Martin, Martin Short CBC
1986 november 10. Toronto Westin Harbour Castle Hotel Howie Mandel CBC
1987 november 2. Toronto Hummingbird Centre Howie Mandel CBC
1988 Nem volt Juno-díj átadórendezvény
1989 március 12. Toronto Hummingbird Centre Andre-Philippe Gagnon CBC
1990 március 18. Toronto Hummingbird Centre Rick Moranis CBC
1991 március 3. Vancouver Queen Elizabeth Theatre Paul Shaffer CBC
1992 március 29. Toronto Hummingbird Centre Rick Moranis CBC
1993 március 21. Toronto Hummingbird Centre Céline Dion CBC
1994 március 20. Toronto Hummingbird Centre Roch Voisine CBC
1995 március 26. Hamilton (Ontario) Copps Coliseum This Hour Has 22 Minutes stábja CBC
1996 március 10. Hamilton (Ontario) Copps Coliseum Anne Murray CBC
1997 március 9. Hamilton (Ontario) Copps Coliseum Jann Arden CBC
1998 március 22. Vancouver General Motors Place Jason Priestley CBC
1999 március 7. Hamilton (Ontario) Copps Coliseum Mike Bullard CBC
2000 március 12. Toronto Rogers Centre The Moffatts CBC
2001 március 4. Hamilton (Ontario) Copps Coliseum Rick Mercer CBC
2002 április 14. St. John's (Új-Fundland és Labrador) Mile One Stadium Barenaked Ladies CTV
2003 április 6. Ottawa Scotiabank Place Shania Twain CTV
2004 április 4. Edmonton Rexall Place Alanis Morissette CTV
2005 április 3. Winnipeg MTS Centre Brent Butt CTV
2006 április 2. Halifax (Új-Skócia) Halifax Metro Centre Pamela Anderson CTV
2007 április 1. Saskatoon (Saskatchewan) Credit Union Centre Nelly Furtado CTV
2008 április 6. Calgary[22] Pengrowth Saddledome Russell Peters CTV
2009 március 29. Vancouver[23] General Motors Place Russell Peters CTV
2010 április 18. St. John's (Új-Fundland és Labrador)[24] Mile One Centre nem volt CTV
2011 március 27. Toronto[25] Air Canada Centre Drake CTV
2012 április 1. Ottawa[26] Scotiabank Place William Shatner CTV
2013 április 21. Regina (Saskatchewan)[27] Brandt Centre még nincs info CTV

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 2007 Juno Awards Submission Info
  2. The Juno awards : tenth anniversary special issue. RPM magazin, 9–10. o (1980)  "End of Year Awards" were mentioned in the 7 December 1964 issue of RPM.
  3. ^ a b c Green, Richard: The RPM Story. Library and Archives Canada. (Hozzáférés: 2012. február 22.)
  4. McLean, Steve: Juno Awards. The Canadian Encyclopedia. (Hozzáférés: 2007. július 27.)
  5. The Juno awards : tenth anniversary special issue. RPM magazin, 37. o (1980) 
  6. Luko, Alexis: Canadian Academy of Recording Arts and Sciences. The Canadian Encyclopedia. (Hozzáférés: 2012. február 22.)
  7. Young, David (2005.). „The CBC and the Juno Awards30 (3). Hozzáférés ideje: 2010. január 6.  
  8. Dafoe, Chris. „Juno Awards move to spring”, The Globe and Mail, 1988. január 27., C5. oldal 
  9. CTV.ca News Staff: Juno Awards to be broadcast around the world. CTV Television Network, 2006. március 30. (Hozzáférés: 2012. február 22.)
  10. Bruce Cockburn receives humanitarian Juno Award”, Canadian Press, 2006. április 1. (Hozzáférés ideje: 2007. július 27.) 
  11. CBC Arts. „Sexy but goofy, Furtado sweeps Juno Awards”, CBC News, 2007. április 1. (Hozzáférés ideje: 2012. február 22.) 
  12. ^ a b c d 39th Annual JUNO Awards / CARAS Quick Reference Guide to the Submission Process (pdf), 2009. (Hozzáférés: 2012. február 22.)
  13. LeBlanc, Larry. „Junos' tune has changed from modest beginnings”, Calgary Herald, 2008. április 5. (Hozzáférés ideje: 2012. február 22.) 
  14. ^ a b History of the Juno Awards Statuette. CARAS. (Hozzáférés: 2012. február 22.)
  15. LeBlanc, Larry: Juno Awards Goes Back To Toronto. Billboard magazin, 2000. január 15. (Hozzáférés: 2012. február 22.)
  16. Bliss, Karen: Juno winners didn't know.... Jam!/Canoe, 2008. április 10. (Hozzáférés: 2012. február 22.)
  17. Savvy Granny designs Junos. Calgary Herald, 2008. március 17. (Hozzáférés: 2012. február 22.)
  18. Rockingham, Graham: Juno redesign incorporates local artist’s iconic original , 2010. október 27. (Hozzáférés: 2012. február 22.)
  19. Juno award artisan Shirley Elford dies”, CHCH-DT, 2011. november 11. (Hozzáférés ideje: 2012. február 22.) 
  20. The Juno awards : tenth anniversary special issue. RPM Publications, 9–10. o (1980)  CFRB radio host George Wilson was master of ceremonies for the Gold Leaf/Juno Awards ceremonies from 1970 to 1974 inclusive.
  21. The Juno awards : tenth anniversary special issue. RPM Publications (1980)  Taped excerpts from the awards were broadcast on CBC Radio's The Entertainers on 23 March 1973.
  22. The JUNO Awards Head West to Calgary, Alberta in 2008”, CARAS, 2007. február 21. (Hozzáférés ideje: 2010. december 10.) 
  23. Vancouver Rolls Out the Red Carpet for The 2009 JUNO Awards”, CARAS, 2008. február 12. (Hozzáférés ideje: 2010. december 10.) 
  24. 2010 Junos set for St. John's”, CBC News, 2009. január 22. (Hozzáférés ideje: 2009. október 4.) 
  25. Toronto, Ontario will host the 40th anniversary celebrations of the Juno Awards in 2011”, CARAS, 2010. január 25. (Hozzáférés ideje: 2010. január 25.) 
  26. Ottawa to host 2012 Juno Awards”, CBC News, 2011. július 13. (Hozzáférés ideje: 2011. július 13.) 
  27. Regina mayor delivers State of the City address”, Regina Leader-Post, 2012. február 16. (Hozzáférés ideje: 2012. február 22.) 

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]