Josef Jungmann
| Josef Jungmann | |
 | |
| Josef Jungmann arcképe (Antonín Machek alkotása) | |
| Született | 1773. július 16.[1][2][3][4][5] Hudlice[4][6][7][8] |
| Elhunyt | 1847. november 14. (74 évesen)[1][2][3][4][5] Prága[4][5][6][7][8] |
| Állampolgársága | osztrák |
| Házastársa | Johanna Jungmannová |
| Gyermekei | Josef Josefovic Jungmann |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | a Károly Egyetem rektora (1840–1840) |
| Iskolái | Károly Egyetem |
| Kitüntetései | Osztrák Császári Lipót-rend |
| Sírhelye | Olšany temető[9] |
 | |
| Josef Jungmann aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Josef Jungmann témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
.jpg)
Josef Jakub Jungmann (Hudlitz [Csehország], 1773. július 16. – Prága, 1847. november 14.) cseh „nemzetébresztő” (národní buditel), irodalomtörténész, nyelvész, lexikográfus, költő, egyetemi tanár, műfordító, publicista.
Életpályája[szerkesztés]
Hudlicében született, Berountól 8 km-re, egy szegény falusi varga és templomszolga fiaként. A gimnáziumi érettségi után beiratkozott a prágai egyetem jogi karára, azonban ezzel hamar felhagyott és a litoměřicei gimnáziumban vállalt állást. Itt a növendékeit és a szeminaristákat ellenszolgáltatás nélkül tanította cseh nyelvre. 1815-ben Prágába költözött, ahol az akadémiai gimnáziumban kapott tanári állást. Hamarosan a vezéralakja lett a reformnemzedéknek. Mint ilyen, fontos szerepet töltött be a nemzeti megújulásért folytatott harcokban. Szorgalmazta a német helyett a cseh nyelv használatát a nemzeti kultúrában, mind az irodalomban, mind a tudományban. Bírálta az elnémetesedett cseh nemességet. Szorgalmazta a szláv kölcsönösséget a szláv népek egymás kultúrájának megismerése, irodalmi fordítások és közös tudományos kutatások útján. 1820-as műve volt a Slovesnost aneb Sbirka příkladů s krátkym pojednánim o slohu (Költészettan vagy Példatár rövid stílustanna). 1825-ben megírta a cseh irodalom történetét (Historie literatury české). Főműve azonban a cseh-német szótár (Slovník česko-némecky, Prága, 1835—39, 5 kötetben), amellyel az újabb cseh nyelv és irodalom megalapítója lett. Apróbb munkái összegyűjtve Jungmanna sebrané drobné spisy címmel 1868—74 között jelentek meg Prágában.
Jelentős műfordító is volt: 1811-ben lefordította Milton Elveszett paradicsom című művét (2. kiad. Prága, 1843).
Jungmann társadalmi nézeteinek és törekvéseinek összességét tükrözi az 1871-ben megjelent naplója (Zápisky), amelyből kitűnik, hogy Jungmann Voltaire híve volt, elítélte az abszolutizmust kiszolgáló klérust.
Emlékezete[szerkesztés]
Születésének 100. évfordulóján Prágában bronz szobrot állítottak neki. Prága egyik útvonalát róla nevezték el (Královské Vinohrady – Jungmannova třída).
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 2.)
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven)
- ↑ a b c d Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2019. november 23.)
- ↑ a b c Jungmann, Joseph Jacob (BLKÖ)
- ↑ a b The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
- ↑ a b 2022. augusztus 30., http://tnk.krakow.pl/czlonkowie/jungmann-josef/
- ↑ a b Regional Database of the Central Bohemian Research Library in Kladno. (Hozzáférés: 2023. június 20.)
- ↑ BillionGraves (angol nyelven)
Magyarul megjelent művei[szerkesztés]
- A szépség és a szépművészet, a sokratesi és a keresztény bölcsészet nézetei szerint; ford. a győri nagyobb papnevelde Szent-Imre-Egyletének tagjai; Sauervein Ny., Győr, 1874
Források[szerkesztés]
- Magyar nagylexikon X. (Ir–Kip). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 375. o. ISBN 963-9257-02-8
- Révai Nagy Lexikona. Az ismeretek enciklopédiája. Hasonmás kiad. H. n., 1992. Babits Kiadó. Xi. köt. 74. l. ISBN 9637806571
- Rozum do kapsy. Malá encyklopedie. Praha, © 1988. Albatros. S. 369.
- Sándor László: Jungmann, Josef = Világirodalmi lexikon. Főszerk. Király István. Budapest, 1977. Akadémiai Kiadó. 5. köt. 821. l. ISBN 9630513455
