Jan Szczepanik

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen InternetArchiveBot (vitalap | szerkesztései) 2020. július 25., 21:31-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként.) #IABot (v2.0.1)
Jan Szczepanik
a lengyel Edison
a lengyel Edison
Született1872. Június 13.
Rudniki k. Mościsk
Meghalt1926. április 18. (53 évesen)
Tarnów
SírhelyOld Cemetery
Állampolgárságalengyel
Nemzetiségelengyel
KitüntetéseiKatolikus Izabella-rend
Halál okamájtumor
A Wikimédia Commons tartalmaz Jan Szczepanik témájú médiaállományokat.

Jan Szczepanik (Mościsk melletti Rudniki faluban (Ausztria-Magyarország Galícia tartománya, ma Ukrajna), 1872. Június 13. – Tarnów, 1926. április 18.) – lengyel feltaláló, akit kortársai „a lengyel Edison” vagy „galíciai zseni” néven emlegettek. Mark Twain két cikkében is beszámol róla. Annak ellenére, hogy műszaki tudását autodidakta[1][2] módon szerezte, több mint 50 találmány és több száz szabadalom kötődik a nevéhez a színes fényképezés, gépi szövés vagy a televízió területén.

Élete

Anyja Mariann (szül. 1841) a Krosno melletti zręcini gazdálkodók leszármazottja, gyermekét házasságon kívül hozta világra. Jan árvaságra jutott és kezdetben nagyszülei zręcini farmján nevelkedett. Később nagynénje és nagybátyja Salomea és Wawrzyniec Gradowicz vette magához,[3] így került Krosnóba, ahol jezsuita népiskolába íratták be. Iskolatársai a későbbi költő és műfordító Franciszek Mirandola, a kiváló földrajztudós Eugeniusz Romer, a jövőbeli Jan Romer tábornok és Jan Konstantynowicz bíró. Tanulmányait a jasłoi Króla Stanisława Líceumban, majd a krakkói Tanárképző Szemináriumon folytatta. 1896-tól falusi tanítóként dolgozott Potok, Korczyna és Lubatówka településeken.

Korczynából költözött Krakkóba, ahol a Floriańska és Św. Tomasza kereszteződésében, Ludwik Kleinberg "Fotográfiai eszöközök boltjában" kapott munkát. Ott ismerte meg a korszak fényképészeti eszközeit, azok felépítését és technológiáját.[3] Kleinberg később is támogatta korábbi alkalmazottját; Szczepanik találmányainak megvalósítására 1898-ban Bécsben megalapították a "Jan Szczepanik és Társa Találmányi Egyesületet, amely elindította a feltaláló által megújított lyukkártyával működő Jacquard szövőgépes üzemét.[3] Bécsen kívül Berlinben és Drezdában is voltak műhelyei.

1902-ben Tarnówban telepedett le. Ott élt 1926. április 18-án bekövetkezett haláláig. Sírja a helyi Ótemetőben található.

Találmányai

Jan Szczepanik termékeny feltaláló volt, főként a színes szövés, a film- és fényképészeti technikák területén.

Első találmányai a textiliparhoz kötődnek. Korczynában - még tanítóként - megismerte a helyi szövési módszereket, kíváncsi lett, hogyan lehetne fejleszteni a textilgyártást. A házi szövés módszereit akarta modernizálni, ez alapozta meg későbbi találmányait a területen. Különösen a színes szövés iránt érdeklődött, amit akkoriban, bonyolultsága miatt, a Joseph Marie Jacquard által feltalált lyukkártya vezérlésű szövőgépekkel végeztek. Az akkor még "patronnak" nevezett gépvezérlő kártyákat kézzel készítették. Szczepaniknak 1896-ban sikerült a fényelektromos jelenségen alapuló, olcsóbb szövésmintázási módszert megvalósítania, amit azóta is használnak.[2]

Képgaléria

  • Az első színes fotópapír csomagolása
    Az első színes fotópapír csomagolása
  • A golyóálló mellény bemutatása
    A golyóálló mellény bemutatása
  • Szövőgép
    Szövőgép
  • Mark Twain cikke Szczepanikról
    Mark Twain cikke Szczepanikról
  • Gyászjelentés a feltaláló tarnówi lakcímével
    Gyászjelentés a feltaláló tarnówi lakcímével
  • Jana Szczepanik síremléke a tarnówi Ótemetőben
    Jana Szczepanik síremléke a tarnówi Ótemetőben

Jegyzetek

  1. ↑ Bolesław Orłowski. Nie tylko szablą i piórem (lengyel nyelvű), Warszawa: Wydawnictwa Komunikacji i Łączności, 219. o. (1985). ISBN 83-206-0509-1 
  2. ↑ a b Maciej Iłowiecki. Dzieje nauki polskiej (lengyel nyelvű), Warszawa: Interpress, 201. o. (1981). ISBN 83-223-1876-6 
  3. ↑ a b c Lucyna Smoleńska, Mieczysław Sroka. Wielcy znani i nieznani "Polski Edison - Jan Szczepanik (1872–1926)" (lengyel nyelvű), Warszawa: Wydawnictwo radia i telewizji, 222–232. o. (1988) 
  • Bolesław Orłowski. Nie tylko szablą i piórem, 219. o. (1985. május 21.). ISBN 83-206-0509-1 
  • Lucyna Smoleńska, Mieczysław Sroka. Wielcy znani i nieznani "Polski Edison - Jan Szczepanik (1872-1926)", 222-232. o. 
  • Maciej Iłowiecki. Dzieje nauki polskiej (1981. május 21.). ISBN 8322318766 

Bibliografia

  • Władysław Jewsiewicki, Jan Szczepanik wielki wynalazca, Warszawa 1961.
  • Władysław Jewsiewicki, Polski Edison Jan Szczepanik, Warszawa 1972.
  • Anna Pragłowska, Zapomniany wynalazca : O Janie Szczepaniku, Zespół Szkół Odzieżowych im. J. Szczepanika, Tarnów 2002, Katalog książek MBP w Tarnowie[halott link].
  • Lucyna Smoleńska, Mieczysław Sroka, "Wielcy znani i nieznani", "Polski Edison - Jan Szczepanik (1872-1926), Wydawnictwo radia i telewizji, Warszawa 1988, str.222-242.
  • Anna Pragłowska, Wizytówki miasta Tarnowa, Tarnów 2005, ISBN 83-87785-27-X, Katalog książek MBP w Tarnowie[halott link].
  • Antoni Sypek, Mój Tarnów, Fundacja Tarnowskie Towarzystwo Przemysłowe i Izba Przemysłowo-Handlowa w Tarnowie, Tarnów 2005, ISBN 83-87-183-97-0, Katalog książek MBP w Tarnowie[halott link].
  • Antoni Sypek, Cmentarz Stary w Tarnowie : przewodnik t. II, Tarnowskie Towarzystwo Kulturalne : Muzeum Okręgowe : Urząd Miejski, Tarnów 1994, ISBN 83-901529-4-0, Katalog książek MBP w Tarnowie[halott link].
  • Mieczysław Czosnyka, Szczepanik Jan, Encyklopedia Tarnowa, Tarnów 2010 isbn = 978-83-87366-96-4.
  • Mieczysław Czosnyka, Jan Szczepanik Ambasadorem Tarnowa, Tarnów 2011 isbn = 978-83-931247-0-1.
  • Roman Włodek, Szczepanik Jan, Polski Słownik Biograficzny, zeszyt 193, Warszawa-Kraków 2010.

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Jan_Szczepanik&oldid=22892493”