Jakobi József

Jakobi József
Született	1882. december 9. Kolozsborsa
Elhunyt	1967. december 30. (85 évesen) Kolozsvár
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	belgyógyász orvos, orvosi szakíró, pedagógus
Sablon • Wikidata • Segítség

Jakobi József (Kolozsborsa, 1882. december 9. – Kolozsvár, 1967. december 30.) erdélyi magyar belgyógyász orvos, orvosi szakíró.

Életpályája

Oklevelét a kolozsvári egyetem orvosi karán szerezte (1909), egészségügyi tanári (1910) és tisztiorvosi képesítést (1912) nyert. Előbb a kórvegytani intézetben Purjesz Zsigmond, majd a belgyógyászati klinikán Jancsó Miklós mellett tanársegéd, 1919-től magángyakorlatot folytat, a kolozsvári Zsidó Kórház egyik alapítója, 1923-tól belgyógyász főorvosa. Az 1944-es deportálás idején barátai hét hónapig bújtatták, ezt követően haláláig folytatta kórházi és magánorvosi munkáját. A belgyógyászat és az orvosi kémia tárgykörébe vágó szakdolgozatait a kolozsvári Orvosi Szemle, az Erdélyi Orvosi Lap, az EME orvostudományi szakosztályának Értesítője s a Budapesti Orvosi Újság, Orvosi Hetilap, Gyógyászat közölte.

Különlenyomat formájában is megjelent dolgozatai közül kiemelkednek:

• A keményítőnek nyálemésztési termékeiről (Kolozsvár, 1920);
• Az ortostatikus albuminuriáról (Kolozsvár, 1921);
• A spanyol influenzáról ("Grippás saját eseteim kapcsán". Kolozsvár, 1929);
• Az állati száj- és körömfájás emberi vonatkozásairól (Kolozsvár, 1931);
• A dobverő újabb klinikai jelentőségéről (Kolozsvár, 1931).

Források

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés II. (G–Ke). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1991. ISBN 973-26-0212-0