Jacques Marie Eugène Godefroy Cavaignac

Jacques Marie Eugène Godefroy Cavaignac
Született	1853. május 21. Párizs
Elhunyt	1905. szeptember 25. (52 évesen) Flée
Állampolgársága	francia
Gyermekei	Eugène Cavaignac Henriette Dardenne
Szülei	Louis Eugène Cavaignac
Foglalkozása	politikus katona
Tisztsége	elnök (general council of Sarthe) Député de la Sarthe (1882. február 26. – 1905. szeptember 24.) Ministre de la Marine et des Colonies (1892. február 27. – 1892. szeptember 12.) hadügyminiszter (1895. november 1. – 1896. április 23.) hadügyminiszter (1898. június 28. – 1898. szeptember 5.)
Iskolái	Lycée Charlemagne École polytechnique
Sírhelye	Montmartre-i temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Jacques Marie Eugène Godefroy Cavaignac témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Jacques Marie Eugène Godefroy Cavaignac (Párizs, 1853. május 21. – Flée, 1905. szeptember 24.) francia politikus, Louis Eugène Cavaignac fia, Jean-Baptiste Cavaignac unokája.

Élete

Már tanulókorában magára vonta a közfigyelmet, amikor 1867-ben, tanulmányai befejezése után a nyilvános díjkiosztásnál a császári herceg kezéből díjat elfogadni vonakodott. Cavaignac részt vett az 1870-71-es háborúban és ezután a műegyetemet látogatta, később pedig jogot tanult. Azután tisztviselői állást vállalt. 1882-ben Saint-Calaisban a képviselőházba választották és 1885-ben Henri Brisson kabinetjében a hadügyminisztériumban másodállamtitkár lett. Cavaignac a mérsékelt köztársaságiakhoz tartozott és különösen a nemzetgazdasági ügyekkel foglalkozott. 1892 márciusában belépett a Émile Loubet kormányába, amelyben a tengerészeti tárcát vállalta el, de önfejű, dacos és parancsoló magatartása következtében csakhamar viszályba keveredett a képviselőházzal, mely a július 4 és 11-e között a Béhanzin dahomey-i király ellen folyó háború költségei fejében kért póthitel (40 millió frank) fölötti vita alkalmával a miniszter felvilágosítását nem találta kielégítőnek és a hadihajóknak Dodds ezredes parancsnoksága alá történt rendelését sem helyeselte. Cavaignac erre beadta lemondását (Burdeau lett utóda). 1893 elején azonban a Panama-botrány viharos napjaiban Cavaignac megint előtérbe lépett. Maurice Rouvier miniszterrel szemben azt hangsúlyozta, hogy köztársasági kormánynak nincsen szüksége rendelkezési alapra meg választási költségekre és a következő napirendet inditványozta: «a kamara elvárja, hogy a minisztérium a képviselőházat a korrupció kiirtásában támogatni fogja», mely indítványt a képviselőház 446 szavazattal 3 ellenében elfogadta. E határozat, melyet az ország minden községében kifüggesztettek, teljesen megingatta a Ribot-Rouvier-kormányt, amely nehány héttel később meg is bukott. A mérsékelt köztársasági párt soraiban e nagy tehetségű, tiszta jellemű politikus oly befolyásnak örvendett, hogy elnökjelöltként is emlegették. Julius 9-én a Sarthe départementban tartott két rendbeli beszámoló- és egyúttal programm-beszédét nagy tetszéssel fogadták választói.

Források

• Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X