Ipó László (geológus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ipó László
Született1939. január 10.
Székelykeresztúr
Elhunyt2014. augusztus 10.
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
SzüleiIpó László
Foglalkozásageológus,
szakíró
SablonWikidataSegítség

Ipó László (Székelykeresztúr, 1939. január 10.Budapest, 2014.) erdélyi magyar geológus és szakíró. Id. Ipó László festőművész fia.

Életútja[szerkesztés]

Középiskoláit Székelykeresztúron, az Orbán Balázs Gimnáziumban végezte (1956), a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen geológia–földrajz szakon szerzett diplomát (1965). Pályáját a marosvásárhelyi Talajvizsgáló Intézetnél kezdte; 1968-ban Bányai János geológus meghívására a Székelyudvarhelyi Múzeumhoz került s a természettudományi részleget vezette. Kezdeményezésére jött létre az ásványvizek, gyógylápok és gázömlések kutatásával foglalkozó laboratórium és a Székelyudvarhely melletti Szejke fürdőn lévő mofetta, mely akkoriban Európa szerte kuriózumnak számított abban a tekintetben, hogy csappal működött. 1972-től Csíkszeredában, 1977-től Marosvásárhelyen a Vízföldtani Kutatócsoport vezetője 1987-es nyugdíjazásáig. Nyugdíjasként is bent maradt a kulturális közéletben, környezetvédelmi, honismereti stb. előadásokat tartott, hűségesen gondozta festő édesapja hagyatékát, ő az Ipó László Alapítvány megalapítója ( 1994), majd elnöke, 2014-ben bekövetkezett haláláig.

Első írását a Hargita közölte (1969), e lap külső munkatársa. A természet- és környezetvédelem, hon- és helyismeret, valamint földtudományok tárgyköréből vett – főleg a borvizeket, sósfürdőket; gyógylápokat és gyógyiszapokat ismertető – publicisztikai írásai az Új Élet, A Hét, Előre, Megyei Tükör hasábjain, tudományos igényű dolgozatai pedig a Csíkszeredában kiadott Hargita Kalendárium (1971), Hargita megye útikönyve (1973), Hargita megye természetes gyógytényezői (1974) és A székelykeresztúri múzeum emlékkönyve (1974) című kötetekben szerepeltek. Két forgatókönyvet szerzett a Román Televízió magyar adása számára mesteréről, Bányai Jánosról és tudományos hagyatékáról (1970, 1972).

Díjak, elismerések[szerkesztés]

  • Dr. Aszalós János Emlékalapítvány díja (2004)[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Járay F. Katalin: Kiosztották a Dr. Aszalós János Emlékalapítvány idei díjait. In: Népújság (Marosvásárhely), 2004. május 26.

Források[szerkesztés]