Ionizáció miatt létrejövő rádiócsend
Ionizáció miatt létrejövő rádiócsend természetes okból keletkezik, amikor a világűrből a légkörbe belépő űreszköz körül létrejövő ionizált levegő megnehezíti (gyakran lehetetlenné teszi) a kommunikációt az űreszközzel.
A telekommunikációban a „rádiócsend” jelenthet szándékos szünetet a rádiófrekvenciás forgalmazásban (elsősorban katonai okokból), de oka lehet a betáplált teljesítmény megszakadása is. Jelen szócikkben ezeket az eseteket nem tárgyaljuk.
A légkörbe való belépésnél létrejövő rádiócsend[szerkesztés]
A jelenség jól ismert az űrhajózásnak attól a korszakától kezdve, amikor az emberes űrrepülések során az űrhajóval a légkörbe való belépés folyamán is fenn akarták tartani a kapcsolatot, de a rádió hirtelen elhallgatott és a telemetriai adatok áramlása is megszűnt. A jelenséget az űrhajó hiperszonikus sebessége miatt felhevült és ionizált levegő árnyékoló hatása okozza, amely nem engedi át az elektromágneses hullámokat.
Az amerikai Gemini-program, a Mercury-program, majd az Apollo-program űrhajói visszatérése során is hosszú percekig megszakadt az űrhajóval a kapcsolat.[1] A Gemini–2 esetén ez például a légkörbe való belépés után 9 perccel kezdődött, és 4 percig tartott.[2] Az Apollo küldetések során a kimaradás általában 3 perc hosszú volt.[3] Az Apollo–13 visszatérése az adás kimaradása a szokásosnál hosszabb ideig tartott, mert a belépés szöge meglehetősen lapos volt (a technikai nehézségek és az emberi, kézi vezérlés miatt megvolt a veszélye annak, hogy az űrhajó visszapattan a világűrbe). A küldetés naplója szerint a rádiócsend 6 percig tartott (az esemény alapján készült Apolló 13 mozifilmben a drámai hatás egyáltalán nem volt túlzás, az irányítóközpontban joggal gondolhatták, hogy az űrhajó megsemmisült).[4]
Más égitestek[szerkesztés]
Az ionizáció miatt nem csak a Föld esetén jön létre rádiócsend, hanem minden olyan égitest esetén, amelynek elég vastag légköre van ahhoz, hogy a belépő űreszközt lefékezze. A Mars Pathfinder 30 másodperces adáskimaradáson ment át a Mars légkörében való lefékeződés alatt. A Huygens űrszonda adása is kimaradt a Titán légkörében való ereszkedéskor.[1]
A TDRSS és az űrsikló[szerkesztés]
A Tracking and Data Relay Satellite System (TDRSS) létrehozásáig az amerikai űrsikló leszállása alatt 30 perces(!) volt a kapcsolat megszakadásának időtartama, ami rendkívül hosszú ilyen kritikus művelet alatt. A TDRSS-rendszer segítségével az űrsikló a haladási irányának „hátrafelé” kommunikálni tud az ionizáció által nem érintett kúpszerű térrészben az abban tartózkodó műholddal, illetve azon keresztül az irányítóközponttal.[1]
Az űridőjárás által okozott kommunikációs zavar[szerkesztés]
A kedvezőtlenre forduló űridőjárás is okozhat kommunikációs zavart (elsősorban a műholdas kommunikációban), ennek mértékét az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (NOAA) folyamatosan figyeli és osztályozza egy 1-től 5-ig terjedő skálán.[1]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d Lucy Rogers. It's only rocket science: an introduction in plain English, Astronomers' universe: Springer eBooks collection. Springer, 159–162. o. (2008). ISBN 978-0-387-75378-2
- ↑ David Shayler. Gemini 2, Gemini: steps to the moon, Springer-Praxis books in astronomy and space sciences. Springer, 183. o. (2001). ISBN 978-1-85233-405-5
- ↑ Neville Warren. Excel HSC physics. Pascal Press, 23. o. (2004). ISBN 9781741252965
- ↑ Joe Pappalardo: Did Ron Howard exaggerate the reentry scene in the movie Apollo 13?. Air & Space. Smithsonian Institution, 2007. május 1. [2009. július 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. augusztus 4.)
További információk[szerkesztés]
- Nikki Chandler: Shuttle Blackout Myth Persists. Urgent Communications. Penton Media, Inc., 2003. március 1. [2014. július 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. augusztus 4.)
- NOAA Space Weather Scale for Radio Blackouts. NOAA / Space Weather Prediction Center, 2005. március 1.
