Inferno (operációs rendszer)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Inferno
Inferno 4th Edition.png
Inferno negyedik kiadás
Fejlesztő Bell Labs / Vita Nuova Holdings
Forráskód nyílt forrású
OS-család Unix-szerű
Stabil verzió negyedik kiadás
(February 2, 2007)
Hardver ARM, PA-RISC, MIPS, PowerPC, SPARC, x86
Kernel virtuális gép
Licenc GPL / LGPL / MIT
Státusz aktuális
Weboldal Vita Nuova

Az Inferno a Bell Labs fejlesztése, a Plan 9-hez hasonló elosztott operációs rendszer és futtatókörnyezet. A felhasználói táboruk is nagyrészt megegyezik, elsősorban egyetemek és hobbifelhasználók foglalkoznak vele, bár kereskedelmi termékekben is találkozni lehet vele. Fejlesztése 1995-ben indult, a legutóbbi negyedik kiadás 2004-ben készült el, azóta is folyamatosan karbantartják. 2005 óta teljes forráskódja nyílt, és egységesen a GNU General Public License második változatának[1] feltételei szerint felhasználható (kivéve a betűtípusokat, melyekre korlátozottabb kereskedelmi licenc vonatkozik). Emellett a korábbi vegyes szabad licencelés, illetve a kereskedelmi lincensz is elérhető maradt. Az Inferno-ra vonatkozó jogok a yorki székhelyű brit Vita Nuova Holdings Ltd. tulajdonában vannak. Az Inferno elnevezést, akárcsak a fejlesztő Vita Nuova Holdings nevét (és a rendszer számos komponensének nevét) Dante Isteni színjátéka inspirálta.

Az Inferno továbbment azon az úton, amin a Plan 9 elindult. A rendszer felépítése ugyanazon elvekre alapszik, tehát az erőforrások fájlrendszerben történő elérésére, az egységes protokollra, illetve a saját névtérre. Ezen felül minden alkalmazása a Dis virtuális gépen fut, a programokat a Limbo erősen típusos programnyelven írják, illetve maga a virtuális operációs rendszer egységes felületet biztosít a felhasználók számára, bármely támogatott architektúrán. Az Inferno egy virtuális gépbe települ egy gazda operációs rendszeren, mely a következő lehet: Windows (98, Me, NT, 2000, XP, önálló alkalmazásként vagy Internet Explorer kiegészítésként), Linux, FreeBSD, Mac OS X, Solaris, Irix, és Plan 9.

Az Inferno első bétaváltozatát 1996-ban mutatta be a Bell Labs, 1997 májusában jelent meg az első kiadás. 1999 júliusában a Lucent-nél az Inferno Business Unit adta ki a második kiadást. A harmadik kiadást 2001 júniusában már a Vita Nuova jelentette meg. Az Inferno negyedik kiadását a Vita Nuova szabad licenc alatt tette közzé. Számos jelentős változás mellett ekkor került bele véglegesen a Styx protokoll, mely a Plan 9 9P2000 protokolljának az Inferno nevezéktanában használatos neve. Számos Plan 9-es alkalmazást újraírtak az Inferno-ra, például az acme szövegszerkesztőt, vagy a factotum és a secstore autentikációs szolgáltatásokat.

Portok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Natív portok léteznek a következő architektúrákra: x86, MIPS, ARM, PowerPC, SPARC.

Hostolt ill. virtualizált portok: Microsoft Windows, Linux, FreeBSD, Plan 9, Mac OS X, Solaris, IRIX, UnixWare.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://www.gnu.org/licenses/gpl-2.0.html GNU General Public License, version 2