Ifjúsági Keresztény Egyesület

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Ifjúsági Keresztény Egyesület (IKE) protestáns diákegyesület az I. világháború után Kolozsvárt. Működött a két világháború és 1945-1948 közt, fennállásuk alatt 4 konferenciát tartottak. 1948-ban politikai okokból oszlatták fel. 1990-ben újraindult.

Tartalomjegyzék

A két világháború és 1945-1948 közt[szerkesztés]

Tanár-irányítója 1924-ig Kecskeméthy István, majd Imre Lajos, 1935–36-ban Maksay Albert, utána Nagy András. Ifjúsági vezetői közül jelentős szerepet játszott Bedő Béla, Benedek Géza, Borbáth Dániel, László Dezső, M. Nagy Ottó, ifj. Nagy Géza és Tonk Emil. 1937–38-ban Imre Lajos és Szabó T. Attila irányításával faluszemináriumot indítottak.

Kiadóvállalata az Ifjú Erdély c. folyóiratot jelentette meg; később könyvekkel is jelentkezett. Legsikerültebb kiadványai A mi játékaink (Jenei Sándor és Nagy Ödön munkája, Kolozsvár, 1936) és A mi dalaink c. kottás dalgyűjtemény (Berecky Sándor szerkesztésében, Kolozsvár, 1936); ez utóbbi nyolc kiadást ért meg.

1990 után[szerkesztés]

1990-től újjászerveződtek Marosvásárhelyen, 1993. december 11-én fogadták el alapszabályzatukat Illyefalván, ekkor az IKE már 16 fiókszervezettel rendelkezett. Az IKE hivatalos bejegyzésére 1994-ben került sor. Lapjuk 1990-1995-ig a Kiáltó Szó, amely anyagi problémák miatt 1995-ben szűnt meg.[1]

Újabb elnevezése: Erdélyi Keresztyén Ifjúsági Egyesület, rövidítés IKE maradt.[2]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Szabadság (Kolozsvár), 1996. június 21. (Udvardy Frigyes adatbankja nyomán).
  2. Lásd IKE honlapját i.m.

Források[szerkesztés]