II. Nemzeti Sakkverseny
| II. Nemzeti Sakkverseny (1907) | |||
| Adatok | |||
| Dátum | 1907. augusztus 4–23. | ||
| Helyszínek | Székesfehérvár | ||
| Címvédő | Balla Zoltán | ||
| Győztes | Forgács Leó | ||
| |||
A II. Nemzeti Sakkversenyt 1907. augusztus 4. és augusztus 23. között rendezte meg Székesfehérváron a helyi sakk-kör.
Az előző magyar sakkbajnokság után egy hónappal, 1906 szeptemberében már megindultak a verseny előkészületei. Az első felhívás 1906. december 1-én jelent meg a Magyar Sakk Lapban, de a részletes programot csak 1907 májusában adta ki a Székesfehérvári Sakkozó Társaság. Az előző versennyel ellentétben elfogadták mesterek, nők és külföldi játékosok nevezését is, bár az utóbbi két csoport képviselői nem jelentkeztek. A mesteri címmel nem rendelkezők közül a legjobb helyezést elérő játékosnak magyar mester címet ígértek. A versenyre 15 játékos nevezett, akik körmérkőzést játszottak. A tornavezető Havasi Artúr volt.
Az eredeti időkeret az első 60 lépésre 4 óra, majd óránként 15 lépés volt. Öt nappal a verseny kezdete előtt a budapesti játékosok megfenyegették a rendezőket, hogy nem vesznek részt a bajnokságon (melynek színvonala így nagy mértékben csökkent volna), csak akkor, ha az időkeretet megváltoztatják úgy, hogy az első két órában 30, majd óránként 15 lépésre lesz lehetőség. A társaság elnökének, Exner Győzőnek távollétében a rendezők engedtek a követelésnek. Mikor Exner visszatérve megtudta a történteket, lemondott elnökségéről, és visszavonta nevezését. A verseny megnyitójának napján is bizonytalan volt, hogy megtartják-e a bajnokságot, ekkor azonban sikerült megoldást találni, eszerint a versenyzőknek minden játszma előtt kellett megállapodniuk az időbeosztásban.
A bajnokság győztese a mesteri címmel rendelkező Forgács Leó lett, ezért a magyar mesteri címre a második helyezett lett jogosult, itt azonban holtverseny alakult ki Székely Jenő és Abonyi István között. A döntő párosmértkőzést az év végére halasztották, ekkor Abonyi betegségére hivatkozva további halasztást kért áprilisig. Kérését a rendezők elutasították, és Székely Jenőnek adták a mesteri oklevelet.
Eredmények[szerkesztés]
| Játékos | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | Összesen | Díj (korona) | |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1 | Forgács Leó | * | 1 | 0 | 1 | 1 | 1 | 0 | 1 | 1 | 1 | 1 | 1 | 0 | 1 | 1 | 11 | 304 |
| 2 | Székely Jenő | 0 | * | ½ | 0 | 1 | 1 | 1 | ½ | 0 | 1 | 1 | 1 | 1 | 1 | 1 | 10 | 195 |
| 3 | Abonyi István | 1 | ½ | * | ½ | ½ | 0 | ½ | 1 | 1 | 1 | 0 | 1 | 1 | 1 | 1 | 10 | 195 |
| 4 | Barász Zsigmond | 0 | 1 | ½ | * | 0 | ½ | 1 | 0 | 1 | 0 | 1 | 1 | 1 | 1 | 1 | 9 | 116 |
| 5 | Földes Gyula | 0 | 0 | ½ | 1 | * | ½ | 0 | 1 | 0 | 1 | 1 | 1 | 1 | 1 | ½ | 8½ | 94 |
| 5 | Gajdos János | 0 | 0 | 1 | ½ | ½ | * | 1 | ½ | ½ | 1 | 0 | 1 | ½ | 1 | 1 | 8½ | 94 |
| 7 | Exner Győző | 1 | 0 | ½ | 0 | 1 | 0 | * | 0 | 0 | 0 | 1 | 1 | 1 | 1 | 1 | 7½ | 50 |
| 7 | Réti Richárd | 0 | ½ | 0 | 1 | 0 | ½ | 1 | * | 1 | 1 | ½ | 1 | 0 | 1 | 0 | 7½ | 50 |
| 7 | Smogrovics Jenő | 0 | 1 | 0 | 0 | 1 | ½ | 1 | 0 | * | ½ | ½ | 0 | 1 | 1 | 1 | 7½ | 50 |
| 10 | Merényi Lajos | 0 | 0 | 0 | 1 | 0 | 0 | 1 | 0 | ½ | * | 1 | 0 | 1 | ½ | 1 | 6 | 24 |
| 11 | Cseh István | 0 | 0 | 1 | 0 | 0 | 1 | 0 | ½ | ½ | 0 | * | 1 | ½ | ½ | ½ | 5½ | 22 |
| 12 | Demeter Konrád | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 1 | 1 | 0 | * | 1 | 1 | 4½ | 18 | |
| 12 | Steiner Bernát | 1 | 0 | 0 | 0 | 0 | ½ | 0 | 1 | 0 | 0 | ½ | 0 | * | ½ | 1 | 4½ | 18 |
| 14 | Szokoli Dezső | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | ½ | ½ | ½ | ½ | * | 1 | 3 | 12 |
| 15 | Kovács Gábor | 0 | 0 | 0 | 0 | ½ | 0 | 0 | 1 | 0 | 0 | ½ | 0 | 0 | 0 | * | 2 | 8 |
Forrás[szerkesztés]
- Barcza Gedeon–Földeák Árpád: Magyar Sakktörténet 3., Sport, Budapest, 1989 ISBN 963 253 321 6 (3. kötet)