I. Henrik namuri gróf

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Henrik namuri gróf
Namur Arms.svg

Namur grófja, Luxemburg grófja, Laroche grófja, Durbuy grófja
Uralkodási ideje
kb. 11391190
Elődje I. Godfrey namuri gróf
Utódja I. Balduin namuri gróf
Életrajzi adatok
Uralkodóház Namur-ház
Teljes neve I. Vak Henrik
Született 1111/1112
Elhunyt 1196. augusztus 14.
Nyughelye Abbaye de Floreffe
Édesapja I. Godfrey namuri gróf
Édesanyja Ermensende

I. Henrik namuri gróf (1111/11121196. augusztus 14.) középkori frank nemesúr, a Német-római Birodalomhoz tartozó Lotaringiai Hercegség területén fekvő Luxembourg grófja volt 1136-tól és a Namuri Grófság grófja volt 1139-től 1189-ig, amikor megfosztották címeitől.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja I. Godfrey namuri gróf, anyja Ermesinde, I. Konrád luxemburgi gróf lánya.[1][2] 1131-ben apjával együtt[3] tanúként írtak alá egy birtokadományozási dokumentumot, amelyben V. Godfrey alsó-lotaringiai herceg és leuveni gróf volt az adományozó.[4] 1136-ban első unokaöccse utódaként megkapta a Luxemburg grófja címet, 1139-ben apja halála után mint I. Henrik örökölte a Namur, Laroche és Durbuy grófja címeket. 1141-ben megtámadta Adalberon trieri érseket, amiért kiközösítették és elvesztette luxemburgi területeit, amikor az érsek ellentámadásba ment át. Csak 1146-ban kötöttek békét Speyer-ben.[5]

A korábban elszenvedett területi veszteség ellenére összetűzésbe került a liègi püspökkel is, amikor ostrom alá vette Bouillon kastélyát, amelyet a püspökök Bar grófjaitól örököltek meg. Henrik 1151-ben az Ardennekben vereséget szenvedett II. Henrik (1145-1164) püspök seregeitől.[6]

Mivel első házasságából nem született gyermek (ld. lent), ezért Henrik legidősebb húgának férjét, Balduin hainaut-i grófot nevezte meg Namur és Luxemburg örökösének, akinek halála után annak fia, Balduin lett a kijelölt trónörökös.

Henrik 1182-ben elvesztette látását. 1186-ban váratlanul leánygyermeke született második házasságából, mire Henrik visszavonta Balduin örökösi jogait és a csecsemőt eljegyezte II. Henrik champagne-i gróffal. Ennek ellenére Balduin igyekezett megszerezni apai örökségét és 1188-ban VI. Henrik német király ítéletében neki adott igazat, ezért Henriknek vissza kellett állítania Balduin örökösödési jogait. Balduin gróf ekkor megtámadta és elfoglalta a namuri kastélyt és elfogta az idős Henrik grófot és csak akkor engedte szabadon, amikor helyzetét maga a császár, Barbarossa Frigyes erősítette meg, aki titokban namuri őrgróffá nevezte ki Balduint. A következő esztendőben, 1190-ben elért kompromisszum értelmében Baduin megkapta a namuri grófságot, és Henrik halála után Laroche és Durbuy grófságra is igényt tartott. Utóbbi két grófság bevételei életében továbbra is Henriket illették. Luxemburgot sorsát nem említik a források, és miután a megegyezést 1190-ben a wormsi birodalmi gyűlésen bejelentették, Henrik visszavonult luxemburgi birtokaira, ahol továbbra is viselte a grófi címet.[7]

Henrik még egy kísérletet tett Namur visszaszerzésére, de 1194-ben Noville-sur-Mehaigne mellett végső vereséget szenvedett. 1196. augusztus 14-én hunyt el és az apja által alapított floreffei apátságban temették el.

Családja és leszármazottai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első felesége Lauretta de Flandre (1120 - 1170), akinek ez volt a negyedik házassága. kb. 1152/59-ben házasodtak össze és 1163-ban váltak el. Lauretta első férje Ivan van Aalst gróf volt, majd II. Hendrik limburgi herceg, végül I. Raoul, Vermandois grófja. Lauretta szülei I. Thierry flamand gróf és első felesége, Swanhilde.[8][9] Lauretta 1163-ban elhagyta negyedik férjét és azután sem volt hajlandó visszatérni, hogy Cambrai püspöke kiátkozta. A Brüsszel közelében lévő voorst-i apátságba vonult vissza és ott is halt meg. A házasságból nem született gyermek.

Henrik második felesége 1168-tól Agnes van Gelderland, Hendrik van Gelderland gróf és Agnes von Arnstein lánya. A "Chronicle of Alberic de Trois-Fontaines" 1193-ban jegyezte fel "Henrici comitis ceci" és "Agnate sorore comitis de Gelre" házasságát.[10] A Chronicon Hanoniense szintén megnevezi "Agnetam filiam Henrici…comitis de Ghelre" mint "Henricus comes Namurci et Luscelenborch" feleségét.[11] Agnes szintén elhagyta férjét, zárdába vonult és III. Sándor pápa közbenjárása ellenére sem tért vissza hozzá. 1185-ben a kölni érsek, Fülöp flamand gróf és Godfrey brabanti herceg közbenjárására, akik mindenképpen meg akarták akadályozni, hogy Namur és Luxemburg a kijelölt örökös Balduin kezére kerüljön, végül visszatért Henrikhez.[12]

Henrik első házasságából nem született gyermek. Második házasságából egy gyermek született:

  • Ermensende de Namur (1186. július - 1247. február 12.) A "Chronicon Hanoniense" 1186 júliusában jegyezte fel "Ermensendem", "comes Namurcensis Henricus" és felesége, Agnes gyermekének születését.[13] Ugyanez a krónika jegyzi fel 1187-ben a csecsemő és "comiti Campanensi Henrico" eljegyzését, amely a namuri grófság öröklése körüli vitákat okozta.[14] Az eljegyzést Henrik gróf szervezte meg, aki lányának egy politikai és katonai hatalommal rendelkező férj-jelöltet keresett, aki meg tudta volna védelmezni a hainaut-i grófokkal szemben. Az eljegyzést 1190-ben felbontották, miután Barbarossa Frigyes császár Balduin javára döntötte el a kérdést.[15] A "Chronicle of Alberic de Trois-Fontaines" 1193-ban jegyezte fel "Theobaldus comes Barrensis" és "filiam Henrici comitis ceci…Ermensendem" házasságát, vagyis Ermensende-t hétévesen férjhez adták Theobaldhoz, Bar grófjához (1160 - 1214. február 12/13.), I. Renault bari gróf és Agnes de Blois fiához. .[10] Ermensende 1196-ban, apja halála után örökölte a Luxemburg grófnője címet. Férje, Theobald, Fülöp német király jóváhagyásával, birtokaihoz csatolta Luxemburg, Laroche és Durbuy grófságokat, és ostrom alá vette Namur kastélyában Fülöp őrgrófot, Balduin örökösét, akitől kikényszerítette az 1199-es dinanti szerződés aláírását. A szerződés értelmében, amelyet július 26-án írtak alá, IX. Balduin flamand gróf örökölte Namur grófságát, ennek fejében Ermensinde megtarthatta Luxemburgot, Durbuy-t és Laroche-t, valamint a namuri grófságnak a Meuse folyó jobb partján fekvő területeit.[16] Ermensende második házasságát, Theobald 1214-ben bekövetkezett halála után, a "Chronicle of Alberic de Trois-Fontaines" jegyezte fel 1214 májusából, mely szerint "Ermensende filia Henrici ceci comitis Namucensis" férjhez ment "seniori Walerano filio Henrici"-hoz, azaz IV. Waleran (? - 1226. július 2.) Montjoie urához, III. Hendrik limburgi herceg és Sophie von Saarbrücken fiához. Waleran apja 1221-es halála után örökölte a limburgi herceg és arloni őrgróf címeket. Bar grófsága Theobald előző házasságából származó fiára, Henrikre szállt, de Ermensinde megtarotta a dinanti szerződés értelmében neki juttatott területeket, és házassági ajándékként férje neki adományozta az Arlon őrgrófnője címet is.[17] Ermensende 1247-ben halt meg és Clairefontaine-ben, a mai Belgium területén fekvő Arlon közelében temették el.[18]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Charles Cawley: Medieval Lands. Online változata a Foundation for Medieval Genealogy wesoldalán [1] elérhető

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A "Chronicon Hanoniense" közli Godfrey második házasságából származó két fiának nevét, és azt is hozzáteszi, hogy Albert fiatalon meghalt. "Henricum…et Albertum qui iuvenis decessit". Gisleberti Chronicon Hanoniense, MGH SS XXI, p. 508.
  2. Godfrey és felesége, Ermensendis birtokokat adományozott a floreffe-i apátságnak egy 1125. január 7-re datált oklevél szerint, a szöveg megjegyzi, hogy mindezt fiaik "filiis suis Alberto et Heinrico…" hozzájárulásával tették. A szöveg alapján Albert volt az idősebb fiú, aki nemsokkal ezután meghalt. Actes des Comtes de Namur de la Première Race 946-1196, Rousseau, F. (ed.)
  3. ("Godefridus comes Namucensis eiusque filius Henricus")
  4. Gesta Abbatum Gemblacensium 81 "Carta de Dudinsarte", MGH SS VIII, p. 553.
  5. Gade, J. A. (1951) Luxemburg in the Middle Ages (Leiden), pp. 88-9.
  6. Gade, pp. 87-8.
  7. Gade, pp. 66-.
  8. A "Cartulaire de Saint-Bertin" feljegyzi apja nevét és első házasságát, de nem adja meg nevét ("ex priori uxore unicam tantum filiam habuit quam Ivanus de Alosto postea sortitus est in conjugium"). Cartulaire de l'abbaye de Saint-Bertin, Collection des cartularies de France Tome III, Guérard, M. (ed.), Collection de Documents Inédits sur l'Histoire de France, 1ère série, Histoire Politique
  9. A "Flandria Generosa" ezzel szemben megemlíti "Laurentiam"-ot, "comitissa etiam Suanildis" egyetlen gyermekét, és hogy házasságát limburgi herceggel vérrokonság miatt érvénytelenítették, majd hogy ezután hozzáment Aalst grófjához (vagyis felcseréli a két házasság sorrendjét). A Flandria Generosa említi még harmadik házasságát is "Rodulfo comiti Peronensi"val, majd hogy ezután a namuri gróf felesége lett. Flandria Generosa 32, MGH SS IX, p. 324.
  10. ^ a b Chronica Albrici Monachi Trium Fontium 1193, MGH SS XXIII, p. 870.
  11. Gisleberti Chronicon Hanoniense, MGH SS XXI, p. 518.
  12. Gade, p. 65-6.
  13. Gisleberti Chronicon Hanoniense, MGH SS XXI, p. 550.
  14. Gisleberti Chronicon Hanoniense, MGH SS XXI, p. 552.
  15. Gade, pp. 66 and 68.
  16. Gade, p. 74.
  17. Gade, p. 76.
  18. Gade, p. 85.