Hylocereus costaricensis

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Hylocereus costaricensis
Hylocereus costaricensis
Hylocereus costaricensis
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Szegfűvirágúak (Caryophyllales)
Család: Kaktuszfélék (Cactaceae)
Alcsalád: Kaktuszformák (Cactoideae)
Nemzetség-
csoport
:
Hylocereeae
Nemzetség: Hylocereus
Faj: Hylocereus costaricensis
Tudományos név
Hylocereus costaricensis
(Web.) Br & R in Contr. US Nat. Herb. 12:428 (1909)
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Hylocereus costaricensis témájú kategóriát.

A Hylocereus costaricensis egy széles elterjedésű epifita kaktusz, melyet néha termesztenek is húsos vörös terméséért.

Elterjedése és élőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nicaragua-tól Északkelet-Peru területéig. Száraz erdőkben és tengerparti fövényeken 1400 m tszf. magasságig elterjedt, epifitikus xerofita.

vörösbelű pithaya

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Erős növekedésű kúszónövény, hajtásai elérhetik a 100 mm átmérőt is, többnyire három bordásak, a bordák vaskosak, később még erősebbé válnak, legömbölyített, soha sem kidomborodó karéjokat képeznek. 2-4 tövise rövid, barnás színű, további 2 serteszerű tövise is fejlődhet. Virágai 300 mm hosszúak, fehérek, erősen illatosak, kívülről vöröses szegéllyel futtatott pikkelyek fedik. A külső szirmok kicsik, vörösesek, a belsők nagyobban és fehérek. A portokok sárgák. Termése megnyúlt, 100 mm hosszú vörös bogyó.

Rokonsági viszonyai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Hylocereus subgenus tagja. Közeli rokona a Hylocereus ocamponis fajnak is, azonban hiányoznak róla az arra jellemző lágy bordaélek.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hunt D.R. et al. (2006): The new cactus lexikon. DH Books, Miborn Port, England. ISBN 0-9538134-5-2