Holló Mária

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nem tévesztendő össze a következővel: Holló Márta.
Holló Mária
Született1924. január 16.[1][2]
Miskolc[1]
Elhunyt1972. március 24. (48 évesen)[3][2]
Budapest[3]
Állampolgárságamagyar
HázastársaJánossy Ferenc
Foglalkozásavegyészmérnök
Iskolái
SírhelyeFarkasréti temető (11/1-1-388)[4][5]
Sablon • Wikidata • Segítség

Jánossy Ferencné Holló Mária (Miskolc, 1924. január 16. – Budapest, 1972. március 24.[6]) magyar vegyészmérnök, a műszaki tudományok kandidátusa (1962).

Életpályája[szerkesztés]

Elemi és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte el. 1942-ben a Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottság előtt nyelvtanári államvizsgát tett. Magyarország német megszállásakor családjával együtt deportálták; szülei a holokauszt áldozatai lettek, maga is koncentrációs táborban volt. 1947-ben a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen közgazdász doktori diplomát szerzett. 1950-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán vegyész oklevelet kapott. 1950–1954 között az Alumíniumipari, illetve a Műszaki Fizikai Kutató Intézet tudományos segédmunkatársa volt. 1954–1956 között a Korróziós Laboratórium laboratóriumvezető tudományos munkatársa volt. 1955–1958 között az MTA–TMB önálló aspiránsaként dolgozott. 1957–1961 között a Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Fizikai Kutatóintézet Mikromorfológiai Osztályának tudományos munkatársa volt. 1961–1970 között a Csepel Vas- és Fémművek Minőségellenőrző és Anyagvizsgáló Intézet Elektronmikroszkóp Laboratóriumának laboratóriumvezető főmérnöke volt. 1962–1970 között az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézete szerződéses tudományos munkatársa volt. 1971–1972 között a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének tudományos főmunkatársa volt.

A tudományos technikai forradalom társadalmi vonatkozásaival foglalkozott. A fémek korróziójára vonatkozó kutatásai is jelentősek.

Családja[szerkesztés]

Szülei: Hollaender Béla ügyvéd és Schrecker Etelka pedagógus voltak. Testvére: Holló Gusztáv jogász, a Központi Döntőbizottság tárgyalásvezető bírója volt. 1947–1956 között Gyenes Péter, Gyenes Sándor vezető államügyésznek a fia volt a férje; kémikus volt. Fia: Gyenes András (1951–). Második párja Jánossy Ferenc (1914–1997) közgazdász, gépészmérnök; aki Lukács György (1885–1971) nevelt fia volt.

Halálát szívinfarktus okozta. Temetése a Farkasréti temetőben történt[7] (11/1-1-388).[8][9]

Művei[szerkesztés]

[10]

  • Szenek oxidálhatóságának vizsgálata, különös tekintettel az anódszenekre (Antonescu Adriánnal és Papp Elemérrel) – Feszültség alatti korrózió (Bányászati és Kohászati Lapok. Alumínium, 1951)
  • Könnyűfémragasztás (Magyar Technika, 1952)
  • Alumínium ötvözetek vizsgálata feszültségi korrózió módszerével. – Szemcsefinomító adalékok és magnézium hatása a finomított alumínium korrózióállóságára (Bányászati és Kohászati Lapok; Alumínium, 1953)
  • Fémkorróziós vizsgálat módszerek szabványosítása (Szabványosítás, 1953)
  • Fémragasztás és alkalmazása vegyipari könnyűfém berendezéseknél (Vegyipari kutatóintézetek közleményei. I–III. kötet. Szerkesztette: Ettre László. Budapest, 1953)
  • Egyszerű korróziós vizsgálati módszerek (A Mérnöki Továbbképző Intézet kiadványai; Budapest, 1953)
  • A korróziósebességet befolyásoló tényezők (A Mérnöki Továbbképző Intézet kiadványai; Budapest, 1953/54)
  • Mechanikai igénybevétel és korrózió együttes hatása a fémekre és ötvözetekre (A Mérnöki Továbbképző Intézet kiadványai; Budapest, 1953/54)
  • A titán és a bór hatása a nagytisztaságú alumínium kémiai ellenállóképességére (MTA Kémiai Tudományok Osztálya Közleményei, 1954)
  • Fémek ragasztása (Természet és Társadalom, 1954)
  • Újabb szempontok és korróziós adatok az alumínium ötvözetek hajóépítő-ipari felhasználásához. 1–3. (Járművek és Gépek, 1954)
  • Kényszerkeringésű egycsöves kazánok elgőzölögtető csövei korróziójának vizsgálata. 1–3. (Kurovszky Istvánnal; Magyar Energiagazdaság, 1954–1955)
  • Termikus alumíniumbevonatok védőhatása (A Mérnöki Továbbképző Intézet kiadványai; Budapest, 1955)
  • Hogyan ragasszunk fémeket? (Budapest, 1956)
  • A fémek korróziója és felületvédelme (Budapest, 1956)
  • Fémragasztás (Vancsó Gyulánéval) – A fémragasztás alkalmazása. – Vas és acél felületvédelme alumíniummal korrózió és revesedés ellen (Gép, 1956)
  • Alumínium alkalmazása vasnak revesedés és korrózió elleni védelmére (Bányászati és Kohászati Lapok. Öntöde, 1956)
  • Kísérletek az alumíniumnak a cserzőanyaggyártásban történő felhasználására (Kohászati Lapok. Alumínium, 1956)
  • Alumínium–magnézium ötvözetek szemcseközi korróziója (Kandidátusi értekezés; Budapest, 1960)
  • Felületek vizsgálata lenyomatos módszerrel. – Fémek vizsgálata elektronmikroszkóppal (Az elektronmikroszkóp és alkalmazása. I–II. kötet. Szerkesztette: Árkosi Klára; Budapest, 1960)
  • Korróziós vizsgálatok (szerkesztő; Budapest, 1964)
  • A tudományos-technikai forradalom, mint világtörténeti folyamat és a reá való felkészülésünk tudományos megalapozása (Budapest, 1971)
  • Az előrelátás szükségessége és objektív lehetősége (Társadalmi Szemle, 1972)
  • Technika és társadalom. A technikai fejlődés és a munkaerő szakmastruktúrája (Budapest, 1974)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Holló_Mária&oldid=26761388”