Hivatalvesztés
A hivatalvesztés a mai magyar jogban egy fegyelmi büntetés, míg egykori jogunkban részben fegyelmi büntetés,[1] egykori büntetőjogunkban,[2] egy mellékbüntetés is volt.
A hivatalvesztés szabályai ma
A hivatalvesztés a köztisztviselőkkel szemben kiszabható súlyos fegyelmi büntetés.[3]
A hivatalvesztés tartalma
A hivatalvesztésre ítélt elveszti (a bíróság által meghatározott időtartamra):
- a) kinevezés, választás vagy hatósági megerősítéstől függő hivatalát, és az ezek után járó nyugdíjigényeit;
- b) az ügyvédi, közjegyzői, nyilvános tanári vagy tanítói állását;
- c) a gyámságot vagy gondnokságot;
- d) az örökösökre át nem szálló nyilvános címeit, rend- és díszjeleit;
- e) a megjelölt hivatalok, állások, kitüntetések elnyerésére való képességet.
A hivatalvesztés időtartama
A hivatalvesztés időtartamát a bíróság határozta meg, a következők figyelembe vételével: Vétségeknél az időtartam legkisebb mértéke 1 év, leghosszabb mértéke 3 év volt; bűntetteknél legkisebb mértéke 3, leghosszabb mértéke 10 év. Bizonyos esetekben a törvény nem hivatalvesztést, hanem csak a viselt hivatal elvesztését állapította meg.
Története
Fegyelmi büntetésként
A hivatalvesztés (németül Amtsverlust) a legsúlyosabb büntetés volt Magyarországon a bírák illetve az állami hivatalnokok ellen folytatható fegyelmi eljárásban, amely maga után vonta az elitélt címének, fizetésének, valamint nyugdíjának, továbbá mindazon előnyöknek az elvesztését is, amelyeket - szolgálata alapján - az állam irányában igénybe vehetett volna. [4] A hivatalvesztésre ítélt törvényhatósági tisztviselő, községi elöljáró, valamint a segéd- és kezelőszemélyzet tagja a rendes tisztújítás bekövetkezte előtt újból nem volt megválasztható, sem ezen időtartam alatt kinevezhető, másodízben kiszabott hivatlvesztés büntetés esetében pedig elvesztette további szolgálati képességét. [5] (). A H.-re Ítélt díj- noknak sem nevezhető ki (66,787/1900. IM. sz.).[6]
A Csemegi-kódexben
A hivatalvesztés egykori büntetőjogunkban, az 1878. évi magyar büntető törvénykönyv szerint olyan mellékbüntetés volt, amelyet a szabadságvesztés büntetés mint főbüntetés kiszabása mellett, a törvény által meghatározott esetekben, kellett alkalmazni. Ha a főbüntetés 6 hónapi fogházat vagy államfogházat meg nem halad, vagy a főbüntetés csak pénzbüntetésben áll, a bíróság a hivatalvesztés kimondását mellőzheti. Kihágásoknál hivatalvesztésnek nem volt helye.
А törvény által meghatározott esetekben, a szabadságvesztésen, mint főbüntetésen felül, a hivatalvesztés mint mellékbüntetés együtt vagy külön állapítandó meg (1878 :V. tc. 54., 57. §§). A hivatalvesztésre ítélt elveszti a bíróság által meghatározott időtartamra:
- 1. kinevezés vagy választás útján nyert közhivatalát vagy szolgálatát, úgyszintén hatósági megerősítés folytán viselt hivatalát, szolgálatát vagy állását s az ezek után járó nyugdíjigényeit, nyugdíját vagy kegydíját;
- 2. ügyvédi, közjegyzői, nyilvános tanári vagy nyilvános tanítói állását;
- 3. a gyámságot vagy gondnokságot;
- 4. az örökösökre át nem szálló nyilvános címeit, belföldi rendjeleit és díszjeleit, külföldi rendjelek és díszjelek viselésének jogosítványát;
- 5. a megjelölt hivatalok, szolgálatok, állások és kitüntetések elnyerésére való képességét. [7] [8]
Kapcsolódó szócikkek
Jegyzetek
- ↑ 1871. évi VII. tc.
- ↑ az 1878. évi magyar büntető törvénykönyv szerint
- ↑ Tehát csak köztisztviselőkkel szemben szabható ki, közalkalmazottakkal vagy egyéb munkavállalókkal szemben nem.
- ↑ 1871. évi VIII. tc. 26. §
- ↑ 1886: XXIII. tc. 14. § és 1886: XXII. tc. 102. §
- ↑ Márkus Dezső: Magyar Jogi Lexikon hat kötetben. IV. kötet. Halászgyűrű-Kitonich - Magyar Jogi Lexikon 4. (Budapest, 1903) 169. old.
- ↑ 1878 : V. tc. 55., 57. §§; 1896: XXXIII. tc. 370. §
- ↑ Márkus Dezső: Magyar Jogi Lexikon hat kötetben. IV. kötet. Halászgyűrű-Kitonich - Magyar Jogi Lexikon 4. (Budapest, 1903) 169. old.
Források
- 1871. évi VII. törvénycikk
- Márkus Dezső: Magyar Jogi Lexikon hat kötetben. IV. kötet. Halászgyűrű-Kitonich - Magyar Jogi Lexikon 4. (Budapest, 1903) 169. old.
- Fegyelmi büntetések