Hidasgyík

Hidasgyík
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Hüllők (Reptilia);
Rend:	Felemásgyíkok (Rhynchocephalia);
Család:	Hidasgyíkfélék (Sphenodontidae);
Nem:	Sphenodon;
Faj:	S. punctatus;
Tudományos név
	Sphenodon punctatus; (Gray, 1842)
Szinonimák
	Sphenodon punctatum;
Elterjedés
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Hidasgyík témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Hidasgyík témájú médiaállományokat és Hidasgyík témájú kategóriát.

A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2019. május 10.) ezen a változaton alapul.

A hidasgyík vagy tuatara (Sphenodon punctatus) a hüllők osztályába felemásgyíkok (Sphenodontia vagy Rhynchocephalia) rendjébe és a hidasgyíkfélék (Sphenodontidae) családjába tartozó, Új-Zélandon őshonos faj. Maori nyelven a neve tuatara.

A Cook-szoros egyik szigetén (North Brother Island) egy másik hidasgyíkfaj, Brother-szigeti hidasgyík (Sphenodon guntheri) él. Egy harmadik faj, a Sphenodon diversum csak kövületekből ismert.

Elterjedése

Új-Zéland északi partjainál, valamint a Cook-szoros szigetein honos. Jelenleg 32 apró védett szigeten élnek. Wellingtonban 2005-ben létesítették a 250 hektáros Karori-rezervátumot az őshonos madarak, rovarok és egyéb állatok tenyésztésére.

2016 januárjában a Chester Zoo bejelentette, hogy őshazáján, Új-Zélandon kívül először sikerült fogságban szaporítani a tuatarát.^[1]

Megjelenése

Az idős hímek teste a 75 cm hosszúságot is elérheti, de átlagos testhossza nem haladja meg a fél métert. Pikkelyekből álló taraj van a háti oldalon. Szabadon álló hasi bordái is vannak, amelyek nem érintkeznek a gerincoszloppal. Ez a dinoszauruszokra jellemző sajátosság. Megfigyelések szerint 35 év körül élnek a vadonban, de sokkal tovább, akár több mint 100 évet is fogságban.

Érdekessége a „fejtetői szem” (a tobozszem), amely a feje tetején helyezkedik el, félúton a két igazi szem között.

Amikor a fiatal tuatara kikel, furcsa „csőrt” visel az orra hegyén (ezzel vágja fel a pergamenszerű tojáshéjat), és a feje búbján világosan látható a tobozszem. Fedetlen folt ez, amit virágszirmokhoz hasonlóan pikkelyek vesznek körül sugarasan. A pikkelyek fokozatosan benövik ezt a szemet, és mire az állat felnő, a folt már nem látható. Sok kísérlettel próbálták megállapítani, hogy használja-e valamire a tuatara ezt a szemet (különféle hullámhosszúságú elektromágneses sugarakat bocsátottak rá, köztük hősugárzást is), de a „szem” funkciója azóta is rejtély a kutatók számára.^[2]

Jegyzetek

↑ Az Independent cikke, 2016. január 31.
↑ Gerald Durrell: Vadászat felvevőgéppel, Táncsics Könyvkiadó, 1970
↑ Fry BG et al. 2005. "Early evolution of the venom system in lizards and snakes." Nature doi:10.1038/nature04328 (online 17 November 2005).

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. augusztus 18.)

További információk

Szaporodik a háromszemű ősgyík

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Az Independent cikke, 2016. január 31.

[2] Gerald Durrell: Vadászat felvevőgéppel, Táncsics Könyvkiadó, 1970

[3] Fry BG et al. 2005. "Early evolution of the venom system in lizards and snakes." Nature doi:10.1038/nature04328 (online 17 November 2005).

[1]

[2]

[3]