Hidasgyík

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Hidasgyík
Sphenodon punctatus (4).jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Felemásgyíkok (Rhynchocephalia)
Család: Hidasgyíkfélék (Sphenodontidae)
Nem: Sphenodon
Faj: S. punctatus
Tudományos név
Sphenodon punctatus
(Gray, 1842)
Elterjedés
World.distribution.rhynchocephalia.colour contrast.png
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Hidasgyík témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Hidasgyík témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Hidasgyík témájú kategóriát.

A két hidasgyík-faj jelenlegi elterjedése

A hidasgyík vagy tuatara (Sphenodon punctatus vagy S. punctatum) a hüllők osztályába, a felemásgyíkok (Sphenodontia vagy Rhynchocephalia) rendjébe és a hidasgyíkfélék (Sphenodontidae) családjába tartozó faj. Maori nyelven a neve tuatara.

A Cook-szoros egyik szigetén (North Brother Island) egy másik hidasgyíkfaj, Brother-szigeti hidasgyík (Sphenodon guntheri) él. Egy harmadik faj, a Sphenodon diversum csak kövületekből ismert.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Új-Zéland északi partjainál, valamint a Cook-szoros szigetein honos. Jelenleg 32 apró védett szigeten élnek. Wellingtonban 2005-ben létesítették a 250 hektáros Karori-rezervátumot az őshonos madarak, rovarok és egyéb állatok tenyésztésére.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az idős hímek teste a 75 cm hosszúságot is elérheti, de átlagos testhossza nem haladja meg a fél métert. Pikkelyekből álló taraj van a háti oldalon. Szabadon álló hasi bordái is vannak, amelyek nem érintkeznek a gerincoszloppal. Ez a dinoszauruszokra jellemző sajátosság.Megfigyelések szerint 35 év körül élnek a vadonban, de sokkal tovább, akár több mitn 100 évet is fogságban.

Érdekessége a „harmadik szem” (a tobozszem), amely a feje tetején helyezkedik el, félúton a két igazi szem között.

Amikor a fiatal tuatara kikel, furcsa „csőrt” visel az orra hegyén (ezzel vágja fel a pergamenszerű tojáshéjat), és a feje búbján világosan látható a tobozszem. Fedetlen folt ez, amit virágszirmokhoz hasonlóan pikkelyek vesznek körül sugarasan. A pikkelyek fokozatosan benövik ezt a szemet, és mire az állat felnő, a folt már nem látható. Sok kísérlettel próbálták megállapítani, hogy használja-e valamire a tuatara ezt a szemet (különféle hullámhosszúságú elektromágneses sugarakat bocsátottak rá, köztük hősugárzást is), de a „szem” funkciója azóta is rejtély a kutatók számára.[1]

A ma élő pikkelyes hüllők kladogramja [2]
1. Hidasgyíkok
2. Gyíkok
3. Kígyók
4. Krokodilok
5. Madarak
Jól látható, hogy a "gyíkok" polifiletikus csoport. Az ágak hossza az ábrán nem arányos a elágazások idejével, csak azok sorrendjét szemlélteti.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Gerald Durrell: Vadászat felvevőgéppel, Táncsics Könyvkiadó, 1970
  2. Fry BG et al. 2005. "Early evolution of the venom system in lizards and snakes." Nature doi:10.1038/nature04328 (online 17 November 2005).

[[File:|alt=Tuatara|thumb|248x248px|Hidasgyík-Tuatara]]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]