Ugrás a tartalomhoz

Henry (mértékegység)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Haza-faló (vitalap | szerkesztései) 2021. május 12., 13:56-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól.

A henry (jele: H) leggyakrabban a fizikában és elektronikában használatos mértékegység. Nevét az amerikai fizikusról Joseph Henry-ről (1797–1878) kapta aki felfedezte az induktivitást, amit vele párhuzamosan és függetlenül Michael Faraday (1791–1867) is felfedezett.

Az induktivitás (L) mértékét henry-ben (H), millihenryben (mH), vagy mikrohenryben (μH) fejezik ki.

Az induktivitás a tekercs D átmérőjétől, n menetszámától, valamint az esetleges vasmag mágneses permeabilitásától függ. Az induktivitást lényegesen befolyásolja még a tekercselés módja valamint az árnyékolás is. Hatással lehet rá a huzal milyensége, ellenállása a huzal szigetelésének vastagsága, valamint a bőrhatás is. A gyakorlatban a sok tényező következtében lehetetlen tetszőleges pontossággal megadni az induktivitást viszont értékére többé-kevésbé pontos közelítő értéket kaphatunk.

Ez a gyakorlatban nagy hátrány mivel bizonyos áramköröknél, mint a rezgőkörök esetében az induktivitás pontos beállítása szükséges. Az induktivitás pontos beállítására a legegyszerűbben az úgynevezett állítható induktort alkalmazzák.

Definíció

Ha egy áramkörön átfolyó áram változásának sebessége 1 amper per szekundum, és az így keletkező elektromotoros erő 1 volt, akkor az áramkör induktanciája pontosan 1 henry.

ahol

A henry fizikai dimenziói a következő: