Henri Fayol

Henri Fayol

Henri Fayol (Isztambul, 1841. július 29. – Párizs, 1925. november 19.) francia bányamérnök, humán erőforrás kutató, a fayolizmus megalapítója. Ő fogalmazta meg először a rendszeres vezetőképzés szükségszerűségét.

Élete

Henri Fayol 1841-ben született Isztambulban, ahol az apja az Aranyszarv-öbölt átívelő híd egyik építőmérnöke volt. A család 1847-ben költözött vissza Franciaországba.

Fayol felsőfokú tanulmányait Saint-Étienne-ben végezte, az École Nationale Supérieure des Mines de Saint-Étienne nevű bányászati egyetemen.

19 éves korában bányamérnökként kezdett el dolgozni. 1888-ban bányaigazgató lett egy körülbelül 1000 fős szénbánya élén. Az itt szerzett tapasztalatai alapján írta meg első vezetéselméleti munkáját Ipari és általános vezetés (Administration Industrielle et Générale) címmel.

Munkássága

Míg Frederick Winslow Taylor az elvégezendő munkafeladatra koncentrált, Fayol inkább az emberre figyelt, aki az elvégzett feladatának a felelősségét viseli. Tanulmányozta az üzemi szervezetet, elkülönítve annak hat alapvető funkcióját: a műszaki, a kereskedelmi, a pénzügyi, a biztonsági, a nyilvántartó és a vezetési tevékenységet.

Fayol megfigyelése szerint minél magasabban helyezkedik el valaki a szervezeti hierarchiában, annál lényegbevágóbb a vezetési felkészültsége és kevésbé fontos a szakmai képzettsége. Megfigyelte az is, hogy a vezetés kivételével minden más munkára már kora ifjúkoruktól felkészítik az embereket különböző formájú és szintű oktatás útján. Ennek a hiányosságnak a kiküszöbölésére dolgozta ki a vezetés 14 alapelvét:

1. A munkamegosztásnak természeti eredete van és jelentősége a társadalmi szervezetek fejlődésével arányosan nő.
2. A hatáskör és a felelősség azt jelenti, hogy a vezetőknek rendelkezési, utasítási joguk van és az engedelmességet akár ki is kényszerítheti. Ha egy vezető nem felelősségvállaló, akkor ezzel az összes többi vezetői erényei megsemmisíti.
3. A fegyelem lényegében az engedelmesség, a szorgalom és a kitartás.
4. A rendelkezés egysége azt jelenti, hogy akárkiről is legyen szó, csak embertő kaphat utasítást.
5. A vezetés egysége biztosítja a szervezeti cselekvés egységét és az erőfeszítések koordinálását.
6. A részérdekeket az általános érdekeknek kell alárendelni.
7. Ellenszolgáltatásra tarthat igényt mindenki, aki a szervezetért szolgálatot tett.
8. A centralizálás a természetben és a társadalomban is egyaránt szükséges.
9. A vezetés hatékonyságához, szükség van a rendszer hierarchiájának pontos meghatározására.
10. Rend nélkül nincs szervezet.
11. A vezetés minden szintjén érvényesülnie kell a méltányosságnak.
12. A személyzet állandósága adja meg a szervezet létének tartósságát.
13. A kezdeményezés elfojtása az értelem száműzésével egyenlő.
14. A szervezet ereje a szervezet tagjainak egységében rejlik.

Fayol meglátásában vezetni nem más mint: tervezni, szervezni, rendelkezni, koordinálni és ellenőrizni.

A fayoli doktrína elsősorban a francia iparban és kereskedelemben terjedt el. Sikeressége a taylorizmus sikereihez mérhetők. Amikor 1888-ban a Commentry-i kőszénbányák anyagilag válságos állapotba kerültek, Fayolt nevezték ki vezérigazgatónak. Fayol vezetéselméleti technikáit alkalmazva, a bánya ugyanazokkal a bányákkal, személyzettel és igazgatótanáccsal átfordult nyereségessé.

A fayolizmusnak azonban van egy hibája is, mégpedig az, hogy statikus szemléletű, elhanyagolja a szervezet és benne a vezetés dinamikus szempontjait, amelyek mindenütt ott vannak ahol van újítás, korszerűsítés, fejlődés. Ennek ellenére Fayol elmélete a vezetéssel foglalkozó munkákra a mai napig is kimutatható hatással van.

Irodalom

• Klein Sándor: Munkapszichológia EDGE 2000 ISBN 963-212-019-1
• Mészáros Aranka (szerk.): Munkapszichológia Gödöllő 2000