Henri Fayol

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Henri Fayol
Fonds henri fayol.jpg
Született
1841. július 29.
Konstantinápoly
Elhunyt
1925. november 19. (84 évesen)
Párizs
Foglalkozása közgazdász
vállalkozó
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Henri Fayol témájú médiaállományokat.

Henri Fayol (Isztambul, 1841. július 29.Párizs, 1925. november 19.) francia bányamérnök, humán erőforrás kutató, a fayolizmus megalapítója. Ő fogalmazta meg először a rendszeres vezetőképzés szükségszerűségét.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Henri Fayol 1841-ben született Isztambulban, ahol az apja az Aranyszarv-öbölt átívelő híd egyik építőmérnöke volt. A család 1847-ben költözött vissza Franciaországba.

Fayol felsőfokú tanulmányait Saint-Étienne-ben végezte, az École Nationale Supérieure des Mines de Saint-Étienne nevű bányászati egyetemen.

19 éves korában bányamérnökként kezdett el dolgozni. 1888-ban bányaigazgató lett egy körülbelül 1000 fős szénbánya élén. Az itt szerzett tapasztalatai alapján írta meg első vezetéselméleti munkáját Ipari és általános vezetés (Administration Industrielle et Générale) címmel.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Míg Frederick Winslow Taylor az elvégezendő munkafeladatra koncentrált, Fayol inkább az emberre figyelt, aki az elvégzett feladatának a felelősségét viseli. Tanulmányozta az üzemi szervezetet, elkülönítve annak hat alapvető funkcióját: a műszaki, a kereskedelmi, a pénzügyi, a biztonsági, a nyilvántartó és a vezetési tevékenységet.

Fayol megfigyelése szerint minél magasabban helyezkedik el valaki a szervezeti hierarchiában, annál lényegbevágóbb a vezetési felkészültsége és kevésbé fontos a szakmai képzettsége. Megfigyelte az is, hogy a vezetés kivételével minden más munkára már kora ifjúkoruktól felkészítik az embereket különböző formájú és szintű oktatás útján. Ennek a hiányosságnak a kiküszöbölésére dolgozta ki a vezetés 14 alapelvét:

  1. A munkamegosztásnak természeti eredete van és jelentősége a társadalmi szervezetek fejlődésével arányosan nő.
  2. A hatáskör és a felelősség azt jelenti, hogy a vezetőknek rendelkezési, utasítási joguk van és az engedelmességet akár ki is kényszerítheti. Ha egy vezető nem felelősségvállaló, akkor ezzel az összes többi vezetői erényei megsemmisíti.
  3. A fegyelem lényegében az engedelmesség, a szorgalom és a kitartás.
  4. A rendelkezés egysége azt jelenti, hogy akárkiről is legyen szó, csak embertő kaphat utasítást.
  5. A vezetés egysége biztosítja a szervezeti cselekvés egységét és az erőfeszítések koordinálását.
  6. A részérdekeket az általános érdekeknek kell alárendelni.
  7. Ellenszolgáltatásra tarthat igényt mindenki, aki a szervezetért szolgálatot tett.
  8. A centralizálás a természetben és a társadalomban is egyaránt szükséges.
  9. A vezetés hatékonyságához, szükség van a rendszer hierarchiájának pontos meghatározására.
  10. Rend nélkül nincs szervezet.
  11. A vezetés minden szintjén érvényesülnie kell a méltányosságnak.
  12. A személyzet állandósága adja meg a szervezet létének tartósságát.
  13. A kezdeményezés elfojtása az értelem száműzésével egyenlő.
  14. A szervezet ereje a szervezet tagjainak egységében rejlik.

Fayol meglátásában vezetni nem más mint: tervezni, szervezni, rendelkezni, koordinálni és ellenőrizni.

A fayoli doktrína elsősorban a francia iparban és kereskedelemben terjedt el. Sikeressége a taylorizmus sikereihez mérhetők. Amikor 1888-ban a Commentry-i kőszénbányák anyagilag válságos állapotba kerültek, Fayolt nevezték ki vezérigazgatónak. Fayol vezetéselméleti technikáit alkalmazva, a bánya ugyanazokkal a bányákkal, személyzettel és igazgatótanáccsal átfordult nyereségessé.

A fayolizmusnak azonban van egy hibája is, mégpedig az, hogy statikus szemléletű, elhanyagolja a szervezet és benne a vezetés dinamikus szempontjait, amelyek mindenütt ott vannak ahol van újítás, korszerűsítés, fejlődés. Ennek ellenére Fayol elmélete a vezetéssel foglalkozó munkákra a mai napig is kimutatható hatással van.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Klein Sándor: Munkapszichológia EDGE 2000 ISBN 963-212-019-1
  • Mészáros Aranka (szerk.): Munkapszichológia Gödöllő 2000