Heinrich Karl Eichstädt
| Heinrich Karl Eichstädt | |
 | |
| Született | 1772. augusztus 8.[1][2] Oschatz |
| Elhunyt | 1848. március 4. (75 évesen)[1][2] Jéna |
| Állampolgársága | német |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Iskolái | Lipcsei Egyetem |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Heinrich Karl Eichstädt témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Heinrich Karl Abraham Eichstädt (Oschatz, 1771. augusztus 8. – Jéna, 1848. március 4.) német klasszika-filológus.
Élete[szerkesztés]
Jénában 1797-től rendkívüli tanár és az Allgemeine Literaturzeitung társszerkesztője, 1803-tól rendes tanár, 1804-től főkönyvtárnok, 1809-től titkos udvari tanácsos és 1817-től a filológiai szeminárium igazgatója volt. Előbb Lipcsében működött mint magán- és 1795-től mint rendkívüli tanár. Több ókori író műveit adta ki, így Diodórosztól (1800–02, 2 kötet) és Lucretiustól (1801) valamint sok tanulmányt írt az ókori irodalomtörténet köréből. Ő fordította németre Mitford görög történelmét is (1802–08, 6 kötet). Legismertebbek beszédei: Opuscula oratoria (1848–50), melyek kitűnő latinsággal íródtak. Egyesek megjelentek önállóan is, pl. Oratio Goethii memoriae dicata (1832). Goethével folytatott levelezését kiadta Biedermann, 1872-ben.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b KNAW Past Members (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
Források[szerkesztés]
- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
