Hargitai László (kémikus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hargitai László
Életrajzi adatok
Született1930. július 3.
Bonyhád
Elhunyt1996. július 12.
Budapest
SírhelyFarkasréti temető
Ismeretes mintbiokémikus
Pályafutása
Szakterülettalajtan, agrokémia
Szakmai kitüntetések
Akadémiai Díj (1981)

Hargitai László (Bonyhád, 1930. július 3.Budapest, 1996. július 12.) magyar talajkémikus, Akadémiai Díjas egyetemi tanár.

Élete[szerkesztés]

1930. július 3-án született a Tolna vármegyei Bonyhádon, Hesz János szabó és Helfenbein Éva fiaként. 1948-ban, anyja halálának évében érettségizett a budapesti Fasori Evangélikus Gimnáziumban; apja akkor már hét éve nem élt. Tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetemen folytatta, ahol az akkori Matematika–Fizika–Kémiai Karon 1952-ben szerzett vegyész oklevelet.

Még abban az évben a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen helyezkedett el, mint tanársegéd; néhány év után, további három évre (1955 és 1958 között) aspiráns lett. 1959-ben a Keszthelyi Mezőgazdasági Akadémia talajtani tanszéki csoportvezető lett; ott szerezte meg 1960-ban a mezőgazdasági tudományok kandidátusa fokozatot. 1961-ben az ELTE természettudományi Karán doktorált.

1961-ben került a Kertészeti Egyetemre, mint adjunktus, 1963-ban pedig docensi kinevezést kapott; ugyanebben az évben végezte el a Marxista-Leninista Esti Egyetem filozófia szakát). 1977-ben tanszékvezető egyetemi tanárrá nevezték ki a Kertészeti Kar Talajtani Tanszékén. Közben, 1978 és 1981 között a kar oktatási, 1981-1984 között pedig tudományos dékánhelyettese is volt, 1984-ben pedig megszerezte a mezőgazdasági tudományok doktora címet. 1996-ban, nem sokkal halála előtt professor emeritusnak nyilvánították. Élete végéig az egyetemen tanított, a kar legnépszerűbb oktatói között tartották számon.

Szervezeti tagságai[szerkesztés]

Nagy számú szervezeti tagságot viselt, már 1963-tól a Nemzetközi Talajtani Társaság, majd 1978-tól a Magyar Tudományos Akadémia Talajtani Társaságának tagja lett. 1968-ban az előbbi szervezet tqlajkémiai szakosztályában elnökké is választották. 1981-től a Tőzeg Társaság elnökhelyettese, a következő évtől pedig a Nemzetközi Tőzeg Társaság szakosztályi alelnöke volt.

Művei[szerkesztés]

Csaknem háromszáz szakkönyv, tankönyv, könyvrészlet, tanulmány és szakcikk szerzője volt, ezek közül különösen kiemelkednek az alábbiak: Talajtan és agrokémia (1964), Dísznövények talajai és közegei (1971), Általános talajtan a geológia alapjaival (1985), Alkalmazott talajtan és agrokémia (1986). 1968-70 között a Kertészmérnök című lap főszerkesztője volt, 1978-tól pedig tagja volt a Talajtan és Agrokémia című szakfolyóirat szerkesztőbizottságának is.

Elismerései[szerkesztés]

  • A Nemzetközi Műtrágyázási Központ Kitüntető Érme (1976)
  • Akadémiai Díj (1981)
  • Környezetünk Védelméért kitüntetés (1988)

Források[szerkesztés]