Hagyma (fitomorfológia)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Amaryllis hagymája

A hagyma (bulbus) tápanyag-raktározásra módosult föld alatti hajtás (tehát szárból és allevelekből áll), amely az egyszikűek egyes családjaira – például hagymafélék, amarilliszfélék, liliomfélék – jellemző. A rövid, kúpos, keményebb hajtástengelyt (tönk vagy torzsa) a puhább, sűrűn egymásra boruló allevelek (hagymaborulék) borítják – ezek közül a belső pikkelylevelek húsosak, a külső buroklevelek elszáradók. A hagyma nagyobb részét a húsos pikkelylevelek teszik ki: ezekben tápanyagok raktározódnak, melyek segítik a növényt az áttelelésben. A hagymatönk csúcsrügyéből felfelé a növény föld feletti hajtása, lefelé pedig a hajtáseredetű gyökerek fejlődnek. A húsos levelek hónaljában is megjelenhetnek rügyek.

Ha a tönk a levelekhez képest túlságosan ki van fejlődve (például a sáfrányé), akkor az hagymagumó (bulbotuber).

Hagymás növények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

CsászárkoronaCsillagvirágFehér liliomFiókás tyúktaréjFokhagymaGyöngyike (növénynemzetség)HófényMocsári kockásliliomLiliomMedvehagymaNárcisz (növénynemzetség)Nyári tőzikePirosliliomPrérigyertyaTavaszi tőzikeTulipánVérvirág

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]