Háromkirályok-kápolna (Tkalci)
| Háromkirályok kápolna | |
| Kapela sv. Tri Kralja | |
| Település | Korpona |
| Cím | Tkalci |
| Építési adatok | |
| Építés éve | 16. század |
| Bezárás | 20. század |
| Lebontás éve | 20. század |
| Lebontás oka | összeomlott |
| Építési stílus | gótika, barokk |
| Felhasznált anyagok | kő |
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület | rom |
| Alapadatok | |
| Tszf. magasság | 414 m |
| Elhelyezkedése | |
 Háromkirályok kápolna
Pozíció Horvátország térképén
| |
 é. sz. 46° 10′ 02″, k. h. 15° 51′ 14″Koordináták: é. sz. 46° 10′ 02″, k. h. 15° 51′ 14″ | |
 | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A tkalci Háromkirályok kápolna egy gótikus kápolnarom Horvátországban, a Krapina-Zagorje megyei, Korponához tartozó Tkalci település határában.
Fekvése[szerkesztés]
Délről északra haladva Korpona északi kijáratánál egykor két épület tornyosult a Krapinčica-szoros felett: jobbra Korpona Óvára, balra pedig mintegy ellenpontként, a Három királyok kápolna, pontosabban a kápolna harangtornya. A kápolna romjai ma Tkalci falutól északra, a Ravni-patak völgye fölé magasodó 413 méter magas Sveti Tri Kralja nevű hegy tetején találhatók. Az a hely, amelyen a kápolna található egy kissé lapos dombtető északról és nyugatról részben erdővel körülvéve, de déli irányban távolra látni. A kápolna ősi zarándokhely, régebbi, mint a korponai Trški vrh.
Története[szerkesztés]
A neves horvát történész, Gjuro Szabo szerint a Háromkirályok kápolnát 1639-ben említik először.[1] Valamivel később, 1665-ben megemlítik, hogy új boltozatot kapott. Az egyházi vizitátor 1677-ben a kápolnát falazottnak írja le, melynek átriuma, két kis ajtaja, fából épített kórusa van, a bejárata előtt pedig falazott harangtorony áll, benne egy haranggal. 1746-ban a harangtornyot magasították, 1756-ban pedig alsó részén sekrestyét rendeztek be. 1768-ban a fa mennyezetet állították helyre, 1786-ban pedig felszentelték a kápolnát. Szabonak még sikerült elolvasnia a kórus egyik oszlopán az 1794-es, a sekrestye bejárata felett pedig az 1797-es évszámot. A kápolna berendezése, ahogy Szabo a 20. század elején állítja szegényes volt.[1] Anđela Horvat napjainkban arról ír, hogy a szentélyben az 1601-es évszámot olvasták.[2]
Kétségtelen, hogy ez a kápolna eredetileg csak egy szentélyből állt, mely valószínűleg a gótika korszakának végén épült. A közelmúlt pénzleletei[3] alapján, amelyek a 15. századtól 1544-ig terjedő időszakból származnak, feltételezhetjük, hogy a kápolnát nem sokkal ezután állították. Ha a szentélyben feltüntetett évszámot is figyelembe vesszük, akkor a kápolna építési idejét az 1544 és 1601 közötti időre tehetjük. A vizitátorok feljegyzéseiből az látszik, hogy a kápolnában valami folyamatosan épült és változott. Ennek okát talán abban is feltételezhetjük, hogy a kápolna magaslati helye biztosan vonzotta villámokat, ami tüzeket okozhatott.
A kápolna a második világháborúban súlyosan megsérült, mely után nem állították helyre. A következő évtizedekben a kápolna teteje beomlott, és a falak a gyenge alapok és a silány építőanyag miatt lassan elkezdtek omladozni. Ezután a lakosság kőbányának használta. A harangtorony volt a legkitartóbb, de még a széllökéseknek és a statikai változásoknak sem tudott ellenállni és 2009. február 12-én magától összeomlott. A kápolna helyreállítását az akkor újonnan kinevezett korponai plébános, Josip Ban és Korpona Város Baráti Társasága ösztönözte, és 2007 óta számos kezdeményezés indult a felújítás és a rehabilitáció érdekében. Mivel a kápolnát védett kulturális értéknek nyilvánították, a felújítást a Kulturális Minisztérium is támogatta anyagilag. Az ekkor már felállított állványok azonban 2009-ben a falmaradványokkal együtt összeomlottak. A romok megtisztítását 2009-ben Tomislav Šestak plébános vezetésével lelkes önkéntesek kezdték meg, aki az elmúlt években rendszeresen vezetett ide zarándoklatokat. Ideiglenes kőoltárt állítottak, ahol a szentmiséket tartják. A kápolnához egy erdei úton kis ügyességgel autóval is el lehet jutni. [4]
A kápolna leírása[szerkesztés]
Az épület egy szentélyből és egy hosszú, azonos szélességű hajóból, valamint egy barokk harangtoronyból állt, amely a szentély déli oldalán állt. A harangtorony földszintjén egy barokk sekrestye volt. A templom északi oldalához valószínűleg higiéniai okokból egy kisegítő helyiséget építettek, Minden építőanyagot kőbányából hoztak, alkalmanként téglát használva. A kápolna előtti előcsarnokot később hajóvá építették át, négy faragott kőoszloppal. A szentély három oldallal, támpillérek nélkül készült el, és úgy tűnik, hogy először elfalazták és a hajót csak később építették hozzá. Jelenleg nincsenek egyértelmű nyomai annak, hogy a szentélyt valaha beboltozták-e. Ezt csak a szentély északnyugati sarkában lévő fal megvastagítása alapján feltételezhetjük. Mielőtt a kápolnát elhagyták a szentélyt akárcsak a hajót síkmennyezet fedte. A szentély végének két oldalán kifejezetten késő gótikus formátumú, falazott ablakok nyomai láthatók, lekerekített szemöldökrésszel. Amennyire a vakolat alól látható volt, hogy bár faragott követ használtak az ablakok kialakítása meglehetősen rusztikusnak tűnt. A szentély déli falán egy, látszólag később nyitott barokk ablak volt.
A szentélyt és a hajót egy gótikus kialakítású, de rusztikus kivitelű, alacsony diadalív kötötte össze. Az ív oldalai ferdén voltak levágva. A hajó, tekintettel a kis szélességére, viszonylag hosszú volt, és több szakaszban épült meg. A kopott vakolat alatt négy oszlop volt látható, amelyek bizonyára a fedett előcsarnok tetejét tartották. Az előcsarnokot később elfalazták, így a kápolna hajója kisebb lett. Még később, a barokk korban, egy hosszú, síktetejű hajót építettek, kőoszlopokon nyugvó kórussal és boltozattal. a kórushoz egy kis falazati lépcső vezetett fel. A kápolnába két ajtón át lehetett belépni, melyek a nyugati és déli homlokzaton voltak. A déli falon három egyszerű ablak volt szegmenses áthidalásokkal, míg a nyugati falon egy négyszögletes ablak nyílt.
A nyugati homlokzat nagyon egyszerű volt, csak két pilaszter volt a sarkokban, vízszintesen két koszorúval osztva. Az egyetlen díszítés a három fülke volt, de nem világos, hogy voltak-e bennük valaha szobrok. A harangtorony egyszerű építőelem volt, a szentély déli oldalához építve, felül jellegzetes barokk toronysisakkal. A harangtorony földszintje boltozatos volt, nyilvánvalóan itt volt a sekrestye, amelyet ajtó kötött össze a szentéllyel. A sekrestyébe kívülről a keleti falán levő ajtón lehetett belépni. A torony emeletére kívülről, valószínűleg fából készült lépcsőn a harangtorony nyugati oldalán lehetett felmenni, majd a harangokig létra vezetett. A harangtorony felső emeletére mind a négy oldalon egy nagy nyílásokat vágtak. Kívülről, a harangtorony sarkait emelettől emeletig gipsz pilaszterek díszítették.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Szabo, Gjuro. Spomenici kotara Krapina i Zlatar (horvát nyelven). V HAD, NS 13, 156. o. (1913-14)
- ↑ Horvat, Anđela. Barok u kontinentalnoj Hrvatskoj (horvát nyelven), 17. o. (1982)
- ↑ 1980-ban a romos kápolna falában egy agyagedényben pénzérméket találtak.
- ↑ Oživjele ruševine crkve Sv. Tri kralja u Tkalcima nad Krapinom (horvát nyelven). Zagrebačka nadbiskupija. (Hozzáférés: 2021. március 29.)
Források[szerkesztés]
- Zorislav Horvat:Kapela sv. Tri Kralja u Tkalcima nad Krapinom (horvátul)
- Horvat, Anđela:Barok u kontinentalnoj Hrvatskoj, Zagreb, 1982
- Szabo, Gjuro:Spomenici kotara Krapina i Zlatar, V HAD, NS 13, 1913-14.
- Zg-nadbiskupija.hr:Oživjele ruševine crkve Sv. Tri kralja u Tkalcima nad Krapinom (horvátul)