Gyűrűs tuskógomba

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Hollófernyiges (vitalap | szerkesztései) 2021. május 14., 13:38-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Megjelenése)
Gyűrűs tuskógomba
Termő példányok
Termő példányok
Rendszertani besorolás
Ország: Gombák (Fungi)
Törzs: Bazídiumos gombák (Basidiomycota)
Osztály: Agaricomycetes
Rend: Kalaposgombák (Agaricales)
Család: Physalacriaceae
Nemzetség: Armillaria
Faj: A. mellea
Tudományos név
Armillaria mellea
(Vahl) P. Kumm. 1871
Szinonimák
  • Agaricus melleus Vahl (1790)
  • Agaricus sulphureus Weinm.
  • Armillaria mellea var. glabra Gillet (1874)
  • Armillaria mellea var. maxima Barla (1887)
  • Armillaria mellea var. minor Barla (1887)
  • Armillaria mellea var. sulphurea (Weinm.) Fr. (1879)
  • Armillariella mellea (Vahl) P.Karst. (1881)
  • Clitocybe mellea (Vahl) Ricken (1915)
  • Lepiota mellea (Vahl) J.E.Lange (1915)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Gyűrűs tuskógomba témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Gyűrűs tuskógomba témájú médiaállományokat és Gyűrűs tuskógomba témájú kategóriát.

A gyűrűs tuskógomba
mikológiai jellemzői
Étkezési érték:
nyersen mérgező
Életmód
Tráma
Spórapor

szaprotróf

lemezes

fehér
Kalap
Lemezek
Tönk

púpos

vagy lapos

kissé lefutók

galléros

A gyűrűs tuskógomba (Armillaria mellea) a kalaposgombák (Agaricales) rendjébe, ezen belül a Physalacriaceae családjába tartozó faj.

Előfordulása és életmódja

Eurázsiában és Észak-Amerikában honos, Dél-Afrikába behurcolták. Magyarországon gyakori.

Lombos fák (ritkán fenyők) meggyengült vagy elhalt törzsén található meg, többnyire nagy csoportokban. A látszólag a talajból kinövő példányok is a föld alatti gyökerekre, tuskókra települtek. A faanyagban fehérkorhadást okoz, az élő fákban parazitaként kárt tehet. Szeptembertől novemberig terem.

Megjelenése

A gyűrűs tuskógomba kalapja 2-12 cm széles, fiatalon domború vagy kissé púpos, majd széles domborúan, idősen majdnem laposan kiterül. Széle sokáig begöngyölt, idősen gyakran bordázott. Felszíne száraz vagy kissé tapadós. Színe fiatalon mézsárga, később sárgás-barnásra fakul. Felszínét - főleg a közepén - letörölhető, sötétebb, szálas pikkelyek fedik.

Húsa rugalmas, színe sárgásfehér, sérülésre nem változik. Szaga kissé édeskés vagy nem jellegzetes, íze némileg fanyar, kesernyés.

Sűrű lemezei tönkhöz nőttek vagy kissé lefutók, a féllemezek gyakoriak. Színük eleinte fehéres, krémszínű, később okkerbarnásak, rozsdabarnán foltosodnak. Fiatalon fehéres-pasztellsárgás részleges vélum védi őket.

Tönkje 5-12 cm magas és 1-1,5 cm vastag. Alakja a csoportos összezsúfolódás miatt többnyire a tövénél vékonyodó, sokszor görbe. Viszonylag szívós. Színe sárgás vagy barnás. A fehéres, pasztellsárga szélű, vékony gallér alatt felszíne szálas, pikkelyes. Tövéhez hosszú, hálózatos, fekete micéliumzsinórok, rizomorfok csatlakozhatnak.

Spórapora fehér. Spórája ellipszis alakú, sima, mérete 6–9 x 4–6 µm.

Hasonló fajok

A gyűrűs tuskógomba valójában egy fajkomplexum, egyes szerzők több (akár tíz) fajra bontják szét morfológia vagy párosodási kompatibilitás szerint. A sötétpikkelyes tuskógomba is lehet külön faj, vagy a gyűrűs tuskógomba változata. Összetéveszthető a tüskés tőkegombával, az ízletes tőkegombával, a csoportos tuskógombával is.

Felhasználása

Nyersen enyhén mérgező. Legalább 20 perces főzés után ehetővé válik és fanyar, kesernyés íze is eltűnik. Inkább a fiatal példányokat érdemes gyűjteni. Az emberek egy részénél azonban hőkezelés után is emésztőrendszeri panaszokat okozhat.

Képek

Források

Kapcsolódó szócikkek