Gyarmati Zsolt (képzőművész)
Gyarmati Zsolt | |
Született | 1968. március 26. (56 éves) Nyíregyháza, ![]() |
Nemzetisége | magyar |
Stílusa | en:Urban art en:Installation art |
Iskolái | Bessenyei György Tanárképző Főiskola (1987-1991) |
Mestere(i) | Barczi Pál Bényi Árpád |
Aki hatott rá | Galántai György |
Gyarmati Zsolt (Nyíregyháza, 1968. március 26. –) magyar festő, installációs művész. Az en:Urban art egyik legjelentősebb hazai képviselője.
Pályája
Gyarmati Zsolt Budapesten él; a kétezres évek óta hazai és külföldi kiállítóhelyeken rendszeresen kiállító művész.
„Világszemléleti állásfoglalásom értelmében az ember eredendően nem a Semmiben és nem is az Információban van, hanem beszorulva közéjük abba az állapotba, amit Zajnak nevezünk, azaz a lényegi informálódást teljesen zavaró, fel nem fogott háttérüzenetek özönében. Kulcsfontosságú alapélmény ezért a képek foganásakor az az információs Zaj, amely a fizikai valóságot felülírja a képzeletben, majd az érzékelés folyamata során traumát keletkeztet. A trauma két irányba lök: az egyik póluson a rombolás, a másikon a formát nyert kreativitás irányába mutat. E kettősség mentén képesek megfogalmazódni a lehetséges üzenetek, amelyek a kommunikatív entitások tartalmait hordozzák.[1]” |
Művészete
Modulokra szedhető, majd ezen modulokból újra összeállítható táblaképeket, ezekből installációkat, valamint animációkat, grafikákat készít. Jellemző rá tehát a kortárs elektronikus tánczenében – a technóban – kialakult mintázó elv; mind az egyes művek, mind az egyes műveken belüli kompozíciók tekintetében. Festmény-moduljai a képtörténet vizuális agresszivitásának – informel, hard-edge festészet, köztéri hirdető felületek túltelített kollázsai – eszenciájaként fölfoghatók, azzal a kiegészítéssel, hogy a művész ezen agresszorokat megszemélyesítő, a digitális képalkotás jegyében fogant ügynökeit (ha úgy tetszik, démonokat) kiábrázolja, ezáltal a kiábrázolás magán a fogalom értelmezhetőségén át kapcsolódik a spiritualitáshoz.
Gyarmati képei Umbero Ecói értelemben vett nyitott művek , azaz interpretációs lehetőségeik nem behatároltak, szubsztanciálisan indetermináltak, a használót folyton változó olvasatokra késztető ingerkonfigurációk, struktúraként pedig elemek kölcsönös relációba állítható együttesei. Amennyiben az Új Realisták korai 60-as években Párizs utcáin begyűjtött majd roncsolt, visszafejtett plakátjait dekonstrukciónak nevezhetjük, Gyarmati művei fordított dekonstrukciós kísérletek; melyekben a rétegeket nem visszafejti, hanem egymásra építi, és ezt a rendszert részben átláthatóvá teszi.
Manifesztumában az ember helyét a {{quote|Világszemléleti állásfoglalásom értelmében az ember eredendően nem a Semmi és az Információ közötti zajnak nevezett térbe helyezi, s művei kiindulópontjaként is ezt a Zajt jelöli meg. A Zaj mélyére merülés traumát eredményez ugyan, de a rombolás és kreativitás pulzáló stációit is előidézi. Ez a kettősség az ókori művészetfelfogás ambivalenciájával rokon, melyben a tisztelet a félelemmel párosult. A veszélyt a határmezsgyékre vivő elragadtatás jelentette, mely kivonhat az önellenőrzés alól és olyan dimenzióba ragadhat, ahonnét nehéz visszatérni a valóságba.
Ekvivalens[2] és ikonszerű képtípust használ. Stílusára hatott továbbá formai megoldásokban az art brut, az action painting és a számítógépes grafika képkockákon alapuló eljárása.
Témája a „multi-idejű képi információ”: egyes művei átjárók a fizikai világ dolgai és az emberi fajra jellemző, folyton mozgásban, jelentés-vándoroltatásban lévő képzeleti világ közt. Gyarmatira jellemző, hogy e mintázó elvet kiterjeszti korábbi műveire is; újabb kompozíciókba építi be őket. Így a műteremből kikerülő művek sajátos műtárgy-ontológiai esetet képeznek: folyamatos mozgásban lévő művészetének rekvizitumaivá[3] válnak.
Gyarmati pixelszörnyei korai számítógépes játékokat idéznek, melyeket a divat ciklikussága és a retróhullám újra leporolt. Keletkezéstörténetük azonban a 80-as éveknél jóval korábbra nyúlik vissza. A 20-as évek robotjait az irodalomból, filmművészetből éppenúgy ismerhetjük, mint a dadaista szeánszokból. Ezek a geometrikus lények a fordista rendszer elgépiesedett dolgozóinak metafóráiként jelentek meg. A robotok történetében még néhány évszázadot visszalépve a homonkulusz középkori mágikus figurájáig jutunk el. Ezek közelebb állnak Gyarmati lényeihez, mert a kora-huszadik századi robotokkal ellentétben nem egy embertömeget szimbolizálnak, hanem egyéni individuumokként jelennek meg, akik csak „teremtőjükkel“ állnak szoros kapcsolatban. A pixel-szörnyek alakjában tehát paradox módon a tudományos materializmus és a középkori mágikus gondolkodás egységet alkot. A művész kompútergenerált démonai visszatérnek ős-eredetükhöz.
Gyarmati neoanimisztikus esztétikája a kortárs (poszt-) digitális kultúránknak arra a dimenziójára emlékeztet bennünket, mely nem egyszerűen „hátrafelé”, a modernitás „mögé”, mutat, hanem az érzékelési struktúrák kreatív újraértelmezését teszi szükségessé, akár a modernitásról való lemondás árán is. Vagyis nem valamiféle reakciós romantikáról van szó, hiszen a diszkvalifikált „természetfeletti” csak a modernitás imperializmusának egyik hatalmi projekciója. A szörnyváros testében foglyul ejtve (poszt-) digitális mágiára van szükségünk, hogy hatékonyabban tudjuk megélni saját hibrid létmódunkat, melynek egyik formája a „mesterséges élet” dinamikájától hajtott démonná válás.
Neoanimisztikus esztétikája a kortárs (poszt)digitális kultúránknak arra a dimenziójára emlékeztet bennünket, mely nem egyszerűen „hátrafelé”, a modernitás „mögé”, mutat, hanem az érzékelési struktúrák kreatív újraértelmezését teszi szükségessé, akár a modernitásról való lemondás árán is. Vagyis nem valamiféle reakciós romantikáról van szó, hiszen a diszkvalifikált „természetfeletti” csak a modernitás imperializmusának egyik hatalmi projekciója. A szörnyváros testében foglyul ejtve (poszt)digitális mágiára van szükségünk, hogy hatékonyabban tudjuk megélni saját hibrid létmódunkat, melynek egyik formája a „mesterséges élet” dinamikájától hajtott démonná-válás.
Egyéni kiállításai[4] (válogatás)
- 2003 Gallery International, Baltimore (Maryland, U.S.A.)
- 2004 Subfactor - Műcsarnok (Menü Pont Galéria), Budapest
- 2005 Visszanyert Művészet - Artpool P60 Kiállítótér, Budapest
- 2006 Ape Control - Aranytíz Művelődési Központ, Budapest
- 2006 Bricklounge - Óbudai Társaskör Galéria, Budapest
- 2007 Dyspepsia - Kleintierklinik Galerie, Berlin
- 2007 Torkig – Dyspepsia Budapest - K.A.S. Galéria, Budapest
- 2008 Art of the New Age - EE Fine Art Gallery, Cambridge
- 2009 Virtuális múzeumi megoldások - Telekom Székház, Budapest
- 2009 Dioxin Dauer - Collegium Hungaricum, Berlin
- 2009 Botoxpolír - Werk Galéria, Budapest
- 2010 Hásómaci - (Portfolio Points) Loffice, Budapest
- 2010 Stereoid - G13 Galéria, Budapest
- 2010 Metamorph Therapy (Rabócky Judit Ritával) - Óbudai Társakör Galéria, Budapest
- 2011 Pixelutioner - Budapest Fiction Galéria, Budapest
- 2011 Mélyhámlasztás - csöp | po:cs Galéria, Székesfehérvár
- 2012 Hyperpassive - Holdudvar Galéria, Budapest
- 2012 Mee-Nee-Mal - Sajtóház Galéria, Budapest
- 2012 Kleintierklinik - Mono Galéria, Budapest
- 2014 Igazmondók - Kepes Intézet, Eger
- 2015 Traumaverzum - Mono Art & Design Galéria, Budapest
- 2015 Iconuu - Ludwig Múzeum, Budapest
- 2015 Próféták | Hamis Próféták (Horváth Lóczi Judittal) - Faur Zsófi - Panel Contemporary Galéria[halott link], Budapest
- 2017 Hypermetropia (Bánki Ákossal) - Ateliers Pro Arts Galéria, Budapest
- 2018 P60/Gy50 - Artpool P60 Galéria, Budapest
- 2018 Holonikus Realizmus - Artpool Művészetkutató Központ | Szépművészeti Múzeum, Kapolcs
Csoportos kiállításai[4] (válogatás)
- 2003 Gallery International, Baltimore (Maryland, U.S.A.)
- 2004 Lomográfiai kiállítás - Goethe Institute, Brussel
- 2005 Az észrevétel művészete és az Experimentátor - Artpool P60 Kiállítótér, Budapest
- 2007 Art of the New Age - EE Fine Art Gallery, Cambridge
- 2008 N+1/2008 Dimenzionista Világtalálkozó - Artpool P60 Kiállítótér, Budapest
- 2008 Szentségtörés - OctogonArt Galéria, Budapest
- 2009 Plastic Fantastic - Ferenczi és Tsai Aukciósház és Galéria, Budapest
- 2009 Launch Exhibition - Chinese Characters Galéria, Budapest
- 2009 Llophatatlan - Present Galéria, Budapest
- 2010 BP Psych BP Spirit - G13 Galéria, Budapest
- 2011 B55 Galéria, Budapest - B55 Galéria
- 2011 Bring the Art Home - Loffice Coworking, Budapest
- 2012 Radiospektív – Nukleáris Művészet FKSE Stúdió Galéria, Budapest
- 2012 It's Spring. Let's Freshen Up Your Artistic Wardrobe - Loffice Coworking, Bécs
- 2012 Prototípia - Helytörténeti Múzeum Nagyterme, Salgótarján
- 2012 Robotinvázió - Apátsági Pince, Artplacc, Tihany
- 2012 Újrafestett valóság - Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
- 2012 Robotinvázió, Artplacc After - Bunker Galéria , Budapest
- 2012 ReAltá Ridipinta - Galleria dei Raggi, Róma
- 2013 Parallel Direktívák - B55 Galéria, Budapest
- 2013 ReAltá Ridipinta 2.0 - Római Magyar Intézet, Róma
- 2013 Neugemalte Wirklichkeit - Magyar Nagykövetség, Berlin
- 2013 Paramoral - Zawar Collective, Budapest
- 2014 Neugemalte Wirklichkeit - Magyar Nagykövetség, Bécs
- 2014 Repainted Reality 2.0 - Magyar Nagykövetség, Brüsszel
- 2014 Necromonicon - Latarka Galéria, Budapest
- 2014 Idol - Telep Galéria, Budapest
- 2014 Park Fiction - Bunker Galéria , Budapest
- 2014 NoName - NickArt Galéria, Pécs
- 2014 Repainted Reality 2.0 - Magyar Kulturális és Tudományos Központ, Helsinki
- 2014 Repainted Reality 2.0 - Magyar Kulturális Intézet, Moszkva
- 2014 Nyers / Raw - Klauzál13 Galéria, Budapest
- 2014 Grand Opening - Mono Art and Design Galéria, Budapest
- 2015 Lights On - A.P.A. Galéria, Budapest
- 2015 Itt és Most - Képzőművészet - Műcsarnok | Kunsthalle, Budapest
- 2015 Gépemberek - D17 Galéria, Budapest
- 2015 Több Fény! - Új Budapest Galéria, Budapest
- 2015 Gépemberek - Ecsetgyár - Kulturális Központ[halott link], Kolozsvár
- 2016 Facebook, Lájkok, Szelfik... köztünk élő társas magány - D17 Galéria, Budapest
- 2016 Image Transformers - Műveleti Terület Galéria, Budapest
- 2016 Them - Lemonade Gallery, London
- 2016 Animália - Bartók1 Galéria, Budapest
- 2016 Misericordia - Római Magyar Intézet, Róma
- 2016 Wintermarket - Három Hét Galéria, Budapest
- 2017 Virtuális Ikonok - D17 Galéria, Budapest
- 2017 Medium Conjurors - MaMü Galéria[halott link], Budapest
- 2017 Szuperhősök - D17 Galéria, Budapest
- 2017 Artists' Books for Everything - Weserburg Museum of Modern Art, Bréma
- 2018 Urban Heroes - Blitz Galéria, Budapest
- 2018 II. Nemzetközi Digitális Művészeti Triennálé, Szekszárd
- 2018 Fényetűdök - Eötvös10 Közösségi és Kulturális Színtér Pince Galériája, Budapest
- 2019 Your Art Beat - Galerie Salon Halit Art, Berlin
- 2020 TwentyTwenty - The Wall Space Gallery, Glasgow
- 2020 Heart20 Immune System Therapy - Plasticine Art Factory, London
- 2020 Digitális Agora 2018 - MKISZ Galéria, Budapest
- 2021 Last Words - D17 Galéria, Budapest
Művészeti Vásárok[4]
- 2008 Main Hall, Dublin (Írország) – Art Ireland Spring Collection
- 2010 Krisztina Palace, Budapest – Art Market Budapest
- 2012 Millenáris, Budapest – Art Market Budapest
- 2013 ArtPlacc, Tihany – ArtPlacc
- 2014 ArtPlacc, Tihany – ArtPlacc
Portréfilmek
- 2014 Traumaverzum - Urbánus Művészetterápia Rendezte: Batka Annamária, Producer: Rieger Johanna, Operatőr: Tóth Levente, Gyártó: De Chao Ordo, A film hossza: 18:00
Monográfiák
- 2008 "Demotett" Írta: Paksi Endre Lehel, Szakmai lektor: Andrási Gábor ISBN 978-963-06-5561-3
- 2010 "Traumaverzum" Írta: Csizmadia Alexa, Paksi Endre Lehel, Rásonyi Ábel, Szerkesztette: Paksi Endre Lehel, Dr.Vauver Krisztina ISBN 978-963-08-1105-7
Külső hivatkozások
- A művész honlapja
- Traumaverzum című monográfia online változata
- Gyarmati Zsolt szócikke az Artportálon
- Krasznahorkai Kata cikke a Műértő - Művészeti és Műkereskedelmi folyóiratban
- Mészáros Zsolt kritikája az Artportalon
- Önálló kiállítás a Loffice-ban - Videóblog
- Winkler Nóra tárlatvezetése Bécsben - Videóblog
- Rieder Gábor kritikája az Artportalon
- Galántai György a Visszanyert művészetről
- Petrányi Zsolt a Subfactor megnyitójaként
- A Traumaverzum című monográfia könyvbemutatója - Videóblog
- Balázs Kata kritikája a Műértő - Művészeti és Műkereskedelmi folyóiratban
- Csizmadia Alexa kritikája az Artportalon
- Rásonyi Ábel László: Enumeráció (esszé)
- Dial Zero - Videóblog
- Önálló kiállítás a Holdudvar Galériában - Videóblog
- Önálló kiállítás a Mono Galériában - Videóblog
- Riportfilm a Kleintierklinik című kiállításról a Kortárs Korzóban D1TV
- Csoportos kiállítás, Zawar Collective - Videóblog
- Csoportos kiállítás a Latarka Galériában - Videóblog
- Riportfilm a Necromonicon című kiállításról a Kultura .hu portalon
- Simon Bettina kritikája a Magyar Narancs című hetilapban
- Riportfilm a Pannon Televízióban - NickArt Galéria
- Traumaverzum - Portréfilm Official Trailer
- Takács Erzsébet cikke a Traumaverzum című kiállításról a Kultura .hu portalon
- magyArt blogja a Traumaverzum című filmről
- Jankó Judit interjúja Gyarmati Zsolttal az Artportalon
- Kolonics Réka cikke az ICONUU című kiállításról a Kultura .hu portalon
- Riportfilm a Traumaverzum kiállításról az Aranymetszésben 9:18-nál MTVA
- Takács Erzsébet cikke az Iconuu című kiállításról a Kultura .hu portalon
- ICONUU – Közösségi installáció a Ludwig Múzeum honlapján
- Riportfilm az ICONUU – Public Installation kiállításról az Aranymetszésben 11:11-nél MTVA
- Takács Erzsébet cikke a Próféták | Hamis Próféták című kiállításról a Kultura.hu portalon
- Mészáros Zsolt kritikája a Műértő - Művészeti és Műkereskedelmi folyóiratban Kortárs Katakomba címmel
- Próféták | Hamis Próféták című kiállítás megnyitóbeszéde - Kaiser Kata művészettörténész
- Próféták | Hamis Próféták interjú az ArtGuideEast művészeti portálon[halott link]
- Próféták | Hamis Próféták videóblog az ArtGuideEast művészeti portálon
- Chewing Art - Gyarmati Zsolt videó installációja
- Paksi Endre Lehel kritikája a Műértő - Művészeti és Műkereskedelmi folyóiratban Messzelátók címmel
- Horváth Márk megnyitóbeszéde a P60/Gy50 kiállításról Szertelen Szükségszerűség és a Hiperkáosz Involutív Ikonográfiája címmelchímmel - https://issuu.com/zsoltgyarmati/docs/hm_gyzs
- Műábránd 110 - Riportfim Bánki Ákos és Gyarmati Zsolt kiállításáról az APA Galériában
- Kibeszélt művészet - Riportfim Gyarmati Zsolt visszatekintő kiállításáról az Artpool P60 Galériában
- Nemes Z. Márió kritikája az Új Művészet folyóiratban - Fóbikus Vadon címmel
- Interjú az Absolutbudapest portálon - Urban Heroes kiállítás a Blitz Galériában címmel
- Emőd Péter recenziója az Artportalon - Szüret Szekszárdon: Digitális Agora 2018 címmel
- Részlet az Új Művészetben Horváth Márk és Nemes Z. Márió – Rémálom de-SIGN – Okkultúra, poszthumanizmus és barokk-káosz Gyarmati Zsolt művészetében c. kötetéből
Jegyzetek
- ↑ részlet Gyarmati Zsolt manifesztumából Traumaverzum szerzői kiadás 2011.
- ↑ Arthur Segal kifejezése az általa megalkotott demokratikus, alá-fölérendeltségi viszonyokat nélkülöző, szőnyegszerű képre.
- ↑ a performanszművészetből kölcsönzött kifejezés az időben kibomló művészeti forma után maradó esetleges artefaktumra.
- ↑ a b c Lista a művész honlapja alapján