Gránát József
| Gránát József | |
| Született | 1903. június 6.[1] Tiszadob |
| Elhunyt | 1982. május 16. (78 évesen)[1] Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Országos Magyar Királyi Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (–1926) |
| Sírhelye | Kozma utcai izraelita temető (U2-56-21) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Gránát József (Tiszadob, 1903. június 6.[2] – Budapest, 1982. május 16.) hegedűművész és -tanár, énekkari karnagy, Endre Granat (1937–) amerikai hegedűművész apja.
Élete[szerkesztés]
Gránát Miksa (1864–1940) és Kohn Etelka[3] (1876–1939) gyermekeként született zsidó családban. Születésekor apja vendéglős volt, majd szállítási vállalatot alapított. Tanulmányait Miskolcon kezdte, ahol előbb a Miskolci Királyi Katolikus Főgimnáziumban (1913–17), utóbb a Miskolci Református Gimnáziumban (1917–20) tanult. Közben a Miskolci Államilag Segélyezett Városi Zeneiskolában hegedülni tanult Rákos Arnold növendékeként. 1926-ban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán hegedűtanszakán nyert végbizonyítványt és ugyanez év szeptemberétől visszatért a miskolci Hubay Jenő Zeneiskolába tanítani, de gyakran adott koncerteket is. 1927-ben a Magyarországi Szociáldemokrata Párt tagja lett és bekapcsolódott a munkásmozgalomba. 1929-ben elvállalta a Diósgyőri-Vasgyári Vasasok Férfikarának vezetését. 1931-ben felszólították, hogy hagyja el a kórust, s koncertezéssel, illetve hegedűtanítással foglalkozzon. A felszólítás ellenére hamarosan a magyar munkáskórus-mozgalom egyik vezetőjévé vált. 1933 áprilisában érdemei elismeréséül a Magyarországi Munkásdalosok Egyesülete beválasztotta a művészi bizottságának tagjai közé[4] és ő látta el az országos karnagyi teendőket is. Eközben fellépett mint karmester és mint hegedűművész, illetve szervezte, tanította és vezette a Budapesti Általános Munkásdalegylet, a rákospalotai „Szabadság”, a Kőbányai Általános Férfikar és a diósgyőri Vasas-kórus dalosait. 1936. július 15-én házasságot kötött Horn Flórával (1902–1980), Horn Henrik királyi járásbíró lányával.[5] 1940-ben behívták munkaszolgálatra. Tokajban megkomponálta a 7. különleges munkászászlóalj indulóját, melyet később más munkásszázadoknak is megtanítottak. Távollétében Hegymegi Ernő – későbbi hegedűtanár és iskolaigazgató – mentette ki hozzátartozóit a miskolci gettóból.[6]
A második világháború után kinevezték a Miskolci Városi Zeneiskola, majd az abból megalakult szakiskola igazgatójává. 1951-ben Budapestre költözött, ahol előbb a Fővárosi 2. sz. Zeneiskolában tanított, majd a Magyar Állami Operaház zenekarának prímhegedűse lett nyugdíjba vonulásáig. Gyakran működött közre a BZSH Hegedűs Gyula utcai körzetének kultúrdélutánjain.
A Kozma utcai izraelita temetőben nyugszik. Temetésén a gyászimákat Kovács Sándor főkántor énekelte, majd Schweitzer József főrabbi méltatta a munkásságát. A ravatalnál a Kórusok Országos Tanácsának, valamint az Állami Operaház zenekarának képviselője búcsúzott tőle.[7]
Díjai, elismerései[szerkesztés]
- Munka Érdemrend ezüst fokozata (1973)[8]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Gránát József, http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC04834/05430.htm
- ↑ Születési bejegyzése a tiszadobi polgári születési akv. 65/1903. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. augusztus 22.)
- ↑ Másképp: Eszter
- ↑ „A Magyarországi Munkásdalosok Szövetsége... választotta be...”, Reggeli Hírlap, 1933. május 3. (Hozzáférés: 2021. augusztus 22.)
- ↑ „Házasság”, Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap, 1936. július 16. (Hozzáférés: 2012. augusztus 22.)
- ↑ Szita Szabolcs (1994. május 1.). „A zsidók üldözése és mentése a német megszállástól a vidéki deportálásig”. Valóság (Magyarország) 37 (5). (Hozzáférés: 2021. augusztus 22.)
- ↑ „Halálozás”, Új Élet, 1982. június 15. (Hozzáférés: 2021. augusztus 22.)
- ↑ Magyar Közlöny, 1973. július 11. (46. szám)
Források[szerkesztés]
- Kardos Mihály (1973. július 15.). „Munkaérdemrendet kapott Gránát József hegedűművész”. Új Élet (Magyarország) 28 (14).
- Ki kicsoda a magyar zeneéletben? Szerk. Székely András. Budapest: Zeneműkiadó. 1979. 418. o. ISBN 9633303036
- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
