Glastonbury Tor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Glastonbury Tor
Glastonbury Tor.jpg
Távolban a domb rajta a torony. Az előtérben mezők legelő tehenekkel néhány fával és bokrokkal.

Magasság 158 m
Hely Somerset, Anglia  ENG
Elhelyezkedése
Glastonbury Tor  (Anglia)
Glastonbury Tor
Glastonbury Tor
Pozíció Anglia térképén
é. sz. 51° 08′ 40″, ny. h. 2° 41′ 55″Koordináták: é. sz. 51° 08′ 40″, ny. h. 2° 41′ 55″


Glastonbury Tor domb Glastonbury város mellett, Somerset megyében, Dél-nyugat Angliában, A Tor a helyi tájkép ikonszerű formálója a tetején álló Szt. Michael toronnyal. A helyszín a National Trust műemlékvédelmi szervezet gondozásában nyilvántartott fontos archeológiai terület. (No: 196702)

A Tor kelta eredetű helyi szó, jelentése "szikla kiemelkedés" vagy "domb". A Tor egy feltűnő helyen a "Summerland Meadows" sík vizenyős terület közepén a "Somerset levels" részeként emelkedik ki. A síkság valójában a tengertől visszahódított síkláp melyből a Tor valaha mint egy sziget emelkedett ki, a víz további visszahúzódásával félszigetté vált melyet három oldalról a Brue folyó mosott, jelenleg síkságok veszik körül. 1892-ben azonosítottak a közeli "Glastonbury Lake Village" maradványaiból egy i.e. 300-200 körüli vaskori települést a lápokból kiemelkedő könnyen védhető szigeten. Földsáncok és római kori maradványok bizonyítják a terület használatát. A hely úgy tűnik, hogy a britonok által elnevezett Ynys yr Afalon (Jelentése: "The Isle of Avalon" / magyarul: "Avalon szigete") volt és úgy vélik azonos az Artúr legendákban is említett Avalonnal.

A Glastonbury Tor szimbolikus modelljét építették fel a 2012-es Londoni nyári olimpiai játékok megnyitójára. A stadionba bevonuló atléták zászlói a modell teraszain jelentek meg.

Történelem és a történelem előtti idők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szt. Mihály templom toronyának maradványa
A Szt. Mihály templomtorony belülről

A Tor tetején feltárt néhány újkőkori ​​kovakő kőeszközök azt mutatják, hogy a helyszín már látogatott és talán lakott is, az emberi őstörténet során. Philip Rahtz által vezetett csapat 1964 és 1966 közötti ásatáson bizonyítékokat tárt fel a "Dark Age" megszállás körüli időkből és a későbbi középkori Szent Mihály templomból: cölöp, két tűzhely köztük egyik ötvös műhely, két észak-déli irányultságú sír (így valószínű, hogy nem keresztény), 6. századi mediterrán amfora töredékek (vázák bor vagy étolaj számára), és a kopott üreges szász bronz fej. A kelta neve Tor volt Ynys Wydryn, vagy néha Ynys Gutrin, jelentése: "Isle of Glass" (magyarul: Üveg szigete). Ebben az időben a síkság víz alá került, apály idején a sziget félszigetté vált.

A dombon feltárták az 5. sz.-i poszt-római erődítés maradványait, ennek a helyére épült és 1275-ig állt a Szent Mihály templom. A Brit Geológiai Felmérés szerint 1275 szeptember 11-én egy földrengés lerombolta a templomot, melyet érezni lehetett Londonban, Canterburyben és Walesben is. A jelentések szerint a földrengés Anglia sok házát és templomát lerombolt a becsült intenzitása a MSK-64 skálán VII-nél erősebb lehetett epicentruma Portsmouth vagy Chichester környékére tehető dél-Angliában. Lehetséges, hogy a domb alakja amin a templom elhelyezkedett a szeizmikus hullámokat lokálisan fel is erősítette.

A második templom 1360-as években épült és fennmaradt egészen 1539-ig a szerzetesrendek feloszlatásáig. Akkor a Tor, az utolsó apát Richard Whiting és vele két szerzetesének John Thorne and Roger James kínzással egybekötött kivégzésének helyszíne az akkor éppen divatos "hanged, drawn and quartered" módszer szerint. A szent Mihály templom maradványát a modern időkben restaurálták. Jelenleg az 1-es fokozatú nyilvántartott történelmi épület a National Trust műemlékvédelmi szervezet gondozásában áll.

Mitológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Brent Knoll dombok látképe a Glastonbury Torbtól.

A Tort a Walesi Gerard beszámolója kapcsán Avalon nevével hozták összefüggésbe, miután 1191-ben állítólagos felfedezésekor Arthur király és Ginevra királynő gondosan felcímkézett koporsóját tárta fel. A modern régészet valóban feltárt számos késő-római struktúrát a területen.

A 19. századdal újjáéledt az érdeklődés a Kelta mitológia iránt. A Torhoz társították az alvilág urát Gwyn ap Nudd-ot a későbbi tündérek királyát. A Tor vált az Annwn másvilág avagy a tündérek földje az Avalon bejáratának képviselőjévé.

A tartós mítosz modernebb eredete az, hogy a Glastonbury Zodiák, egy asztrológiai zodiákus és óriási nagy ősi sövényeket és lenyomatokat vájt a földek mentén. Az elméletet először 1927-ben egy művész Katherine Maltwood terjesztett elő, akit az okkultizmus érdekelt. Ő úgy gondolta, a zodiákus mintegy 5000 évvel ezelőtt épült. Azonban ennek ellent mond, hogy a földek túlnyomó többsége több láb mélyen víz alatt volt az előterjesztett időkben.

Christopher Hodapp azt állítja a The Templar Code For Dummies (A templomos kód kezdőknek) című könyvében, hogy a Szent Grál egyik lehetséges helyszíne a Glastonbury Tor, mivel közel volt ahhoz a kolostorhoz ami a Nanteos Cup-nak adott otthont.

Egy másik spekuláció szerint a Tor egy vallási szertartásra használt spirális labirintust formált, amely magába foglalja a mítoszt, hogy a Tor volt a helyszíne az alvilági király spirális várának.

Teraszok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Teraszok

A hét mély, durván szimmetrikus terasza az egyike a Tor tartós rejtélyének. Már számos lehetséges megfejtést terjesztettek elő magyarázatára:

  • Mezőgazdaság - sok kultúrában, nem utolsósorban a középkorban a brit gazdák alakították ki a teraszosra a dombot, hogy a növények szántása könnyebb legyen. Mann, azonban a megjegyzi, hogy ha a mezőgazdaság volt az oka, hogy létrehozzanak teraszokat, akkor várható lenne, hogy az erőfeszítés déli oldalon koncentrálódik, ahol a napsütötte feltételek jó terméshozamot adnának, ellenben azt lehet látni, hogy a teraszok az északi oldalon is mélyek, ahol a termés szempontjából kevésbé lenne előnyös, továbbá a sziget többi lejtője sem teraszos, pedig a védettebb helyeken adna nagyobb megtérülést ez a munkaerő-igényes kialakítás.
  • Szarvasmarha legeltetés - hosszú ideig tartó, szarvasmarha legeltetés okozhatja teraszok kialakulását, de ezek általában sokkal kisebb méretűek, mint a megfigyelt Glastonbury és általában párhuzamosak a hegy körvonalaira. Glastonbury Tor egyes helyein, a teraszok a meglehetősen meredekek és nehéz, rámutatni hogy más hegyekhez hasonlatos mintákat az állatállomány okozta erózió idézi elő.
  • Védelmi bástyák - Más vaskori domberődítmények területéhez hasonlatosan bizonyítható, hogy kiterjedt az erődítmény a dombok lejtőin is (például Dél-Cadbury vár). Azonban a normál formában e bástyák, hogy a sánc és árok és a Tor, nincs bizonyíték arra, az e megállapodás Továbbá, Dél-Cadbury, az egyik legszélesebb, körben megerősített helyen Nagy-Britanniában három koncentrikus gyűrű a sáncok és árkok rendszere biztosít egy 18 hektáros zárt területet. Ezzel szemben, a Tort hét gyűrű veszi körbe és nagyon kevés helyet hagy a domb tetején a közösség megőrzésére, így furcsa a dolog, hogy oly sok erőfeszítést tettek, olyan kicsi nyereség érdekében.
  • Labirintus - Rahtz professzor úgy érezte, hogy azt az elméletet, miszerint a Toron kialakult teraszok maradványai mint egy háromdimenziós labirintus "érdemes jól szemügyre venni" (a Mann, 1993). Az elméletet Geoffrey Russell 1968-ban terjesztette elő elsőnek, azt állítja, hogy a "klasszikus labirintus" (Caerdroia), ez a formatervezési minta az újkőkorban világszerte elterjedt így könnyű átültetni a Torra is, a körkörös séta a teraszokról végül eléri a domb tetejét. Nagy valószínűséggel a labirintus teraszokat a neolit ​​korba helyezi (Rahtz, a Mann, 1993), mivel az azóta teljes területén az emberi tevékenység miatt jelentős módosítások történtek a mezőgazdasági termelők és / vagy a szerzetesek által továbbá a végleges ásatásokat még nem végezték el, a hipotézist nem könnyű értékelni.

Geológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az utolsó néhány méter a Torig. A széles betonozott járda a látogatót a gyep letaposás kerülésre ösztönzi, ami talajerózióhoz vezetne.

A Tor kék agyag és kemény épületmészkő (jura homokkő) rétegekből áll, kemény Midford homokkő sapkával. Ennek, az alsó rétegekhez képest az erózióval szembeni ellenállása, felelős a Tor magasságáért. A Tor lábánál a vasban gazdag Chalice Well forrás vize fakad, és folyik ki mint egy artézi kútból millió éve. A homokkő környezetében a vas-oxid azt impregnálva megerősítette. Vasban gazdag, de oxigénszegény víz a víztartó rétegben oldott vas (II) formában hordozza a vasat, de ahogy a víz felszín közelébe kerül és oxigéntartalma emelkedik, az oxidált vas (III)-ból kicsapódik az oldhatatlan "rozsdás" oxid, melyek a környező kőzethez kötődnek, azt megkeményítve. Mivel a környező lágy homokkő leerodálódott, a Glastonbury Tor lassan kiemelkedett.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Glastonbury Tor című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.