Britonok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A britonok (máshol brythonok vagy britek) kelta népcsoport voltak, akik a vaskorszaktól kezdve a kora középkorig életek a mai Nagy-Britannia területén[1]. A brython szó latin eredetű, jelentése "festett arcú". Az elnevezés a rómaiaktól ered, akik a csatában mindig színesre festett arccal látták ezen törzs tagjait.

A szigeti kelta nyelvet beszélték, amit másként brit vagy briton nyelvként is ismert. A Firth of Forth-tól délre, a Brit-sziget nagy részén éltek. Az 5. századtól a kontinentális Európába is átvándoroltak, és a mai Franciaország Bretagne részén, valamint az ismeretlen Britoniában (ami ma Galicia része) létesítettek településeket[1]. Kapcsolatuk a Forth-tól északra élő piktek erősen vitatott, noha a legtöbb kutató elfogadja, hogy a pikt nyelv ebben az időben a briton nyelvcsaládba tartozó, a britonhoz nagyon hasonló, de azzal valószínűleg nem egyező nyelv lehetett.[2]

A briton nép és nyelv legkorábbi bizonyítéka a történelmi forrásokban a vaskorszakra tehető. A római hódítás (i.sz. 43.) után a római-briton kultúra felvirágzott. Az 5. századtól az angolszász megszállás után a britonok szétszóródtak. A 11. századra a leszármazottaik különböző csoportokra oszlottak, és többnyire külön említik őket walesi, korni, breton és a Hen Ogledd („Öreg Észak”) népe. A brit nyelvnek több változata alakult ki: a walesi, a korni, a breton és a kumbriai.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Koch, John T.: Celtic culture: a historical encyclopedia, 1-5. kötet. ABC-Clio Inc., 2006.
  2. Forsyth, Katherine: Language in Pictland. De Keltische Draak (Uttrecht), 1997. ISBN 90-802785-5-6. http://eprints.gla.ac.uk/2081/1/languagepictland.pdf.