Gina Pane
| Gina Pane | |
| Született | 1939. május 24.[1][2][3][4][5] Biarritz[6] |
| Elhunyt | 1990. március 5. (50 évesen)[1][2][7][4][8] Párizs 4. kerülete[8] |
| Állampolgársága | francia[9] |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | École nationale supérieure des Beaux-Arts |
| Sírhelye | Montparnasse-i temető |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Gina Pane (Biarritz, 1939. május 24. – Párizs, 1990. március 5.) olasz származású művész, a Body art és performance képviselője.
A párizsi Ecole des Beaux-Arts-ban tanult. 1970-es években tűnt fel testművészeti fellépéseivel. A testaktus jelentőségét az általa kialakított zavaró jelenségek felerősítették: saját magát tette ki a maga kiváltotta erőszaknak. A sebek, égések, erek felszaggatása és a saját testében előidézett biológiai zavarok nyomasztóan kényelmetlen lelkiállapotokat és gondolatokat provokáltak a közönségben. Művészetének középpontjában az erőszak mindennaposságának megjelenítése állt. Az erőszak elutasítja az embert, az életet, a szenvedést, ahogy azt a háború, deportálások stb. bizonyították. Az önpusztításnak is nagy szerepe volt akcióiban. Romlott húst nyelt, macska módjára lefetyelte a tejet, mentával és tejjel keverve üvegszilánkokat nyalogat. Az ösztönök erejét és szerepét mutatta be ezekben az akcióiban. Gina Pane akciói lehetetlenné tették a nézők közömbösségét, közvetítették iszonyát, kiszolgáltatottságát, rádöbbentve a nézőt a testnek mint tudatnak a jelentőségére. Performanszai áthatotta tiszta gondolat, intellektuális és érzékeny analízis: hónapokon át készült előadásaira (jegyzetek, vázlatok, olvasás és tudatos, éles létgyakorlatok), valamint fizikai tréningekkel is alkalmassá tette magát az akcióra. (Romlott hús fogyasztása, hosszas álldogálás égő gyertyák felett stb.) A testet elmélkedő és szenvedő anyaggá változásában ragadta meg.
Az önmagán ejtett vágások (test deformálása, metaforikus roncsolása, a fájdalom újrateremtése, az identitás felszámolása) kiszámított, alaposan kidolgozott, jelentéssel teli veszélyhelyzetek voltak. Gina Pane akciói Journiac body art performanszait fejlesztették tovább.
Művei[szerkesztés]
- Escalade sanglante (Éles mászóka): (1971) Ebben a művész kiélesített létrafokokat mászott meg csupaszon hagyott tenyerével és talpával.
- Felkészülés: Egy vaságyon feküdt, mely alatt gyertyák égtek.
- Sang, lait chaud: (1972) (Vér, meleg tej): Saját párizsi lakásában rendezte meg a performanszot a „Fehér nem létezik” c. installációban. Zsilettpengével vagdosta magát, majd váratlanul ismét magába, hol a hátába, hol az arcába vágta a pengét. Amikor az arcához ért, a nézők felsikoltottak: „Az arcot ne!” A nézők reakcióiból rögtön kiderült, hogy az arc az minden körülmények között tabunak számított.
- Transfert: (1973),
- Psyché: (1974)
- Le cas u. 2 sur le ring: (1976)
Kiállítások[szerkesztés]
- 1977 documenta 6, Kassel
- 1999 John Hansard Gallery, Southampton
- 2000 Galerie im Taxispalais, Innsbruck
- 2001 John Hansard Gallery, Southampton; Galerie Krinzinger, Wien
- 2002 Arnolfini, Bristol
- 2003 Les 20 ans des FRAC / Franciaország; Neue Galerie, Graz; Raffaella Cortese, Mailand
- 2004 Passage de Retz, Paris; Crac Alsace, Altkirch
- 2005 Centre Pompidou, Paris; Mamco Genf; Chateau de Carcassonne; Museum für Gegenwartskunst, Siegen
Irodalom[szerkesztés]
- P. Restany, La réalité sociologique de Gina Pane, in: Combat, 1970
- C. Tisdall, Performance Art in Italy, in: Studio International, 1974
- H. Kontova, Gina Pane. Wound as sign, in: Flash Art, 1979
- Mazzotta (kiadó.), Gina Pane, Milánó, 1985
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
- ↑ a b Gina Pane (holland nyelven)
- ↑ Gina Pane (angol nyelven)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Le Delarge (francia nyelven). Gründ, 2001
- ↑ MACBA Barcelona Museum of Contemporary Art
- ↑ Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven). Oxford University Press, 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b 4ilj8tlI1wBS
- ↑ Museum of Modern Art online collection (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 4.)
Források[szerkesztés]
- Erika Fischer-Lichte: A performativitás esztétikája Balassi Kiadó, 2009 ISBN 978-963-506-792-3