Gault Millau

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Marc Veyrat, a 20 pontos séf

A Gault et Millau (kiejtés: [ɡo e mijo]) egy gasztronómiai kalauz, a Guide Michelin vetélytársa, amelyet francia ételkritikusok alapítottak.

Magyarország 2011-ig a Gault Millau Ausztria étteremkalauzban szerepelt, 2012-ben azonban megjelenik az első Gault Millau Magyarország étteremkalauz Molnár B. Tamás főszerkesztésében.[1]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Gault Millau kalauzt Henri Gault és Christian Millau élelmiszerkritikus és író hozta létre 1965-ben a Guide Michelin nyomán. Ez a rendszer azonban rendkívül szigorúan bírálja el az éttermeket: 10 pont alá egy jó étterem nem mehet. A kalauz rendkívül fontosnak tartja az alapanyagok minőségét, tisztaságát. A minősítés jelzése a szakácssapka: a fekete a hagyományos francia konyha jele, a vörös a megújuló konyháé.

A Gault Millau értékelési szempontjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kalauz 5 szempont figyelembevételével értékel:

  1. A nyersanyagok minőségének és frissességének vizsgálata,
  2. Kreativitás
  3. Ételek harmóniája (saját ízek megőrzése, hagyományok)
  4. A levesek, mártások minősége
  5. Az elkészítés precizitása

A Gault Millau pontrendszere[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 9-10 pont: gyenge színvonalú vendéglő
  2. 11 pont: átlagos színvonalú vendéglő
  3. 12 pont: jó konyha, mely minden jobb étteremtől elvárható
  4. 13-14 pont: nagyon jó vendéglő, többet, különlegesebbet nyújt, mint a mindennapos konyha; egy szakácssapka a jelzése
  5. 15-16 pont: a konyhaművészet terén magas szintű minőséget, kreativitást nyújtó konyha; jelzése két szakácssapka – a minősítés megfelel egy Michelin-csillagnak
  6. 17-18 pont: a legmagasabb szintű minőséget képviseli, kreatívitás, jó ételkészítés, minőség; jelzése három szakácssapka – ez két Michelin-csillagnak felel meg
  7. 19 vagy 19,5 pont: az étterem a világ legjobb vendéglői közé tartozik; négy szakácssapka a jelzése.
  8. 20 pont: a legmagasabb minősítés, szinte lehetetlen megszerezni: egyszer ítélték még csak oda Marc Veyrat séfnek. (2004. Megeve étterem)[2]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Gault&Millau Magyarország 2012 (magyar nyelven). Bűvös szakács, 2011. október 18. (Hozzáférés: 2011. október 19.)
  2. "Je me suis fait virer de l’école hôtelière", par Marc Veyrat. (Hozzáférés: 2009. szeptember 8.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]