GS1

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A GS1 a globális szabványok, a globális szabványosítás területén működő, több mint harminc éve alakult, semleges, non-profit szervezet. A GS1 központja Brüsszelben található, a szervezet azonban a világ 110 különböző országának nemzeti tagszervezetei, az ún. GS1 Tagszervezetek hálózatán keresztül működik.[1]

A szervezetről és szabványairól általában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szervezetet eredetileg az élelmiszer- és más fogyasztási cikkek szektorainak gyártói és kiskereskedői alapították az elosztási lánc hatékonyságának fejlesztése céljából. Napjainkban a GS1 Rendszert világszerte több mint 1,4 millió cég használja különböző ágazatokban a világ 150 országában. A GS1 az ellátási és kínálati lánc legelterjedtebb szabványrendszere a világon, több mint 20 különböző szektorban való jelenlétével. Ezen ágazatok között megtalálható az élelmiszeripar, az egészségügy, a szállítás és logisztika, a légiközlekedés, a hadügy, a vegyipar, a vámügy, a számítógépes hardver és szoftverfejlesztés, a hulladékgazdálkodás és sok egyéb szektor is.

A GS1 Rendszert alkalmazók között egyaránt megtalálhatóak a nagy multinacionális cégek és a kis- és középvállalatok, a vezető márkák tulajdonosai és az egyéni vállalkozók valamint a köz,- illetve államigazgatás szervezetei egyaránt.[1]

A vonalkódos azonosításról[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rendszer legismertebb eleme a vonalkódos azonosítás, amely a kereskedelmi folyamatok elválaszthatatlan része. A vonalkód jelképekkel megjelenített azonosító számok teszik lehetővé a gépek számára az elektronikus leolvasást (szkennelést), ami nagyban segíti és gyorsítja az információ áramlását a bolti pénztáraknál, raktári átvételnél, illetve minden olyan helyen, ahol az üzleti folyamatokban szükséges.

A GS1 SZABVÁNYOK :[1]

  • Globálisan egyedi azonosítást biztosítanak
  • vonalkód jelképekkel segítik a pontos és gyors adatbevitelt
  • hatékonyabbá teszik a raktár - és készletnyilvántartást
  • automatikus és elektronikus adatgyűjtést és –cserét tesznek lehetővé
  • támogatják az elektronikus kommunikáció folyamatait
  • adatbanki szolgáltatások alapját képezik
  • pontos, valós idejű nyomon követést biztosítanak (EPCglobal, RFID)

A szabványrendszer kialakulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ötlet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A termékre szabott azonosító igénye először a kiskereskedelemben merült fel 1948-ban. Norman Joseph Woodland (1921–2012) és Bernard Silver (1924–1963) a morzejelekből kiindulva a pontot és a vesszőt függőlegesen meghosszabbítva dolgozta ki a különböző vastagságú vonalak rendszerét, illetve ennek variációjaként azt az azonosítót, amelyet feltalálói néhány évvel később, 1952-ben szabadalmaztattak.

Az amerikai és európai szervezetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1969-ben létrejött fentiek alapján az UPC (Uniform Product Code – Egységes Termékkód) szimbólum, és még a kódolvasók kifejlesztése előtt szabványosították a kódot. Egy év múlva napvilágot látott az első leolvasó. 1973-ban megalakult amerikai UCC (Uniform Code Council – Egységes Kódolási Tanács).

1974-ben egy 10 db-os rágógumi csomagolásán szerepelt először az újfajta termékazonosító Amerikában. Ekkor az európai országok gyártói és forgalmazói elhatározták, hogy létrehoznak egy, az amerikai rendszerhez hasonló szabványos számozási rendszert.

Az EAN-t (European Article Numbering Association - Európai Termékszámozási Társaság) 1977-ben alapították Belgiumban. Megalakításakor felhasználták az Amerikai Egyesült Államokban ekkor már több éve működő UCC által kidolgozott UPC kódrendszer alkalmazásának tapasztalatait, és így az UPC-vel kompatibilis rendszer jött létre.

Svájc, Dánia és Németország úttörő szerepet vállaltak a rendszer elterjesztésében. Angliában egy filteres tea dobozán jelent meg először a 13 jegyű EAN kód. Az európai szupermarketekben kezdtek megjelenni az első kódolvasók.

A globális rendszer létrejötte[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az amerikai UCC és az európai EAN (European Artical Numbering Association) szervezetek egyazon célt tűzték ki maguk elé: közös üzleti nyelv megteremtését a piac valamennyi résztvevője számára, szabványok létrehozásával és működtetésével. Az EAN szabványrendszer alkalmazói köre csakhamar jelentősen bővült az Európai kontinensen túl is. Ez a haladás indokolta 1994-es névváltoztatását, EAN International-ra (Nemzetközi Termékszámozási Társaság). A második évezred elejére bebizonyosodott, hogy ezeknek a kezdetben nemzeti- és kontinentális szintű rendszereknek a piacgazdaság intenzív fejlődésével többé már sem az országok, sem a kontinensek távolsága nem szabhat határt. Az EAN International és az UCC 1996-ban nyilvánosságra hozta egyesülésének terveit, amely az UCC és az EAN tagvállalatai és a felhasználói számára lehetővé teszi a rendszer akadálytalan, globális szintű alkalmazását, ezáltal létrejön az elosztási láncok minden pontját támogató világszintű és homogén azonosítási és nyomon követési rendszer.

2003-ban hivatalosan is megtörtént a brüsszeli székhelyű EAN International, az amerikai UCC és a kanadai ECCC (Electronic Commerce Council of Canada – Kanadai Elektronikus Kereskedelmi Tanács) összeolvadása EAN-UCC System név alatt. Így egy olyan globális szervezet jött létre, amely centralizáltan irányította a szabványok alkalmazását és érvényesülését az egész világon. Így lehetővé vált a termékek, szolgáltatások, szervezetek, szállítmányozási egységek, dokumentumok egyedi azonosításának globális szintű megoldása az immár a világot behálózó kereskedelmi elosztási láncok hatékonyságának növelése érdekében. A legnagyobb feladat a kialakult korábbi gyakorlatok harmonizációja volt. Ennek sikeres megvalósításával 2005 elején indult útjára a teljes szemlélet-, név- és arculatváltás jegyében a GS1 Szervezet, mely már egyértelműen kifejezte a küldetését: egy globális, ágazat-független termék-, hely és partnerazonosítási rendszer, valamint egy szektor-semleges üzleti kommunikációs rendszer kialakítását, nemzetközileg elfogadott szabványok alapján.

A GS1 Magyarország[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A GS1 Magyarország a GS1 nemzetközi szervezet kizárólagos magyarországi képviselője, azaz a hazánkban működő GS1 Tagszervezet.[1]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c A GS1 Magyarország hivatalos honlapja: http://www.gs1hu.org

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]