Gáláns beszélgetés
Gáláns beszélgetés (
| |
 | |
| A Rijksmuseum képe | |
| Művész | Gerard Terborch (1654) |
| Műfaj | zsánerkép |
| Magasság | 71 cm |
| Szélesség | 73 cm |
| Múzeum | Rijksmuseum |
| Gyűjtemény |
|
| Katalógusszám |
|
| Anyag | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Gáláns beszélgetés témájú médiaállományokat. | |
-De_vaderlijke_raadgeving.jpg)
Az utólag Gáláns beszélgetés címet kapott festményt Gerard Terborch festette 1654 körül. A mű a holland festészet aranykorának egyik jellegzetes életképe, amelynek jelentős irodalma jött létre a művészettörténetben.
Ebben a korban az alkotók maguk általában nem adtak címet képeiknek. A 18. század végén a festményről készült egyik francia nyomat az Atyai intelem címet használta, úgy vélve, hogy az egy apát ábrázol, aki megdorgálja a lányát. A festmény maga sokáig ezen a címen szerepelt a katalógusokban. Modern művészettörténészek azonban arra a következtetésre jutottak, hogy itt inkább két fiatal ismerkedő beszélgetéséről, vagy még inkább egy elegáns bordélyház jelenetéről van szó.
A festmény Gerard Terborch által alkotott egyik változata az amszterdami Rijksmuseumban, egy másik a berlini Gemäldegalerieben tekinthető meg. A berlini változat 70x60 cm-es, az amszterdami verzió 71x73 cm-es, és a jobboldalon megjelenik rajta egy kutya és egy ajtó.[1]
Leírás[szerkesztés]
A festményen egy férfi beszél egy fiatal nőhöz. A nő elegáns szatén ruhát visel. A férfi katonai öltözetben van, finoman díszített kalapot tart az ölében. Kezével gesztikulál, szája kissé nyitva van. A közöttük ülő asszony maga elé néz és kortyol borából, mintha nem érdekelné a beszélgetés. A lány mellett az asztalon égő gyertya, tükör, púderes doboz, fésűk és egy díszszalag hever. A beállítás egyszerű, de eleganciát sugall, ami illik a képen szereplő két nőhöz. A férfi széke mögött egy bozontos kutya látható, a háttérben pedig egy nagy befüggönyözött ágy.[2]
A fényes szaténruha ellenpontozza a kép egyébként sötét tónusát és magára vonja a néző figyelmét. Terborch az öltözőasztallal hangsúlyozza, hogy egy női budoárban vagyunk. Az álló lányhoz közel álló tárgyak jelzik, hogy az „ő terében” folyik a beszélgetés.[2][3]
Értelmezés[szerkesztés]
A 19. és a 20. században a kép értelmezése az volt, hogy azon egy apa vonja felelősségre a lányát valamiféle helytelen viselkedés miatt, míg az anya türelmesen ül mellettük. Ez a megközelítés azonban számos problémát vetett fel, és később a műértők inkább két fiatal ismerkedését látták bele a festménybe. A férfi apának és az ülő hölgy férjének túl fiatal, inkább kérőnek lehet tekinteni. Egy másik értelmezési kísérlet szerint egy elegáns bordélyház jelenetének vagyunk a tanúi. Az alkotás kellően kétértelmű ahhoz, hogy mindkét vélemény helytálló lehessen.[4]
Amikor a berlini múzeumban lévő képet megtisztították, egyes szakértők egy pénzdarabot véltek felfedezni a férfi felemelt kezének ujjai között. Ez közelebb vitt a bordélybeli jelenet felfogásához, de semmiképpen sem döntő. Más részletek egyformán jól magyarázhatók mindkét elmélettel. Az idős hölgy egyaránt lehet a lány anyja vagy a madám. Az ifjú nő eleganciája éppúgy szólhat egy kérő, mint egy ügyfél számára.[5] A fiatal nő egyenes tartása inkább utal egy formális társalgásra, mint egy nyilvánosház laza légkörére. A nagy ágy a háttérben, a női szépészeti cikkek az asztalon, a férfi kalapján a tollak kissé erotikus hangulatot teremtenek, de ez sem zárja ki a másik értelmezést. A 17. században az ágy drága bútordarab volt, amit gyakran tartottak a legjobb szobában, ahol a vendégeket fogadták.[2][4]
Másolatok[szerkesztés]
A festmény gyorsan népszerű lett. Amint az ebben a korban szokásos volt, maga az alkotó is számos másolatot készített róla és adott el. Más művészektől is legalább 24 másolata, „feldolgozása” ismeretes, Samuel van Hoogstraten egyik képén is szerepel a háttérben a falon lógó festményként.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Angela K. Ho, Creating distinctions in Dutch genre painting: repetition and invention, Amsterdam University Press, 2017, ISBN 978-90-485-3294-0
- ↑ a b c Adrienne Laskier Martín, An Erotic Philology of Golden Age Spain, Vanderbilt University Press, 2008, ISBN 978-0-8265-1578-0
- ↑ Staatliche Museen zu Berlin, "Gerard ter Borch: Die galante Konversation", Retrieved on 30 July 2020 (German)
- ↑ a b Angela K. Ho, Creating distinctions in Dutch genre painting: repetition and invention, Amsterdam University Press, 2017, ISBN 978-90-485-3294-0
- ↑ Henning Bock, Masterworks of the Gemaldegalerie, Berlin: with a history of the collection", Picture Gallery State Museums in Berlin, Abrams, New York 1986, ISBN 0-8109-1438-7, p. 238
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a The Gallant Conversation című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.