Gábor Ferenc (költő)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Gábor Ferenc szócikkből átirányítva)
Gábor Ferenc
Élete
Született 1923. május 13.
Nagyszalonta
Elhunyt 2006. szeptember 6. (83 évesen)
Nagyszalonta
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) vers

Gábor Ferenc (Nagyszalonta, 1923. május 13. – Nagyszalonta, 2006. szeptember 6.[1]) romániai magyar költő.

Életpályája[szerkesztés]

Hat elemi osztály elvégzése után kondás, kifutófiú, szabóinas, kubikos, cukorgyári szezonmunkás; mint baka vesz részt a második világháborúban. Az amerikai fogságból szabadulva 1946-ban tér haza, majd mezőgazdasági kollektivista, postai kézbesítő, a helyi cserealkatrészgyár munkása. Első írása a nagyváradi Fáklyában jelent meg (1956), a Falvak Dolgozó Népe, Munkásélet, Igaz Szó, Utunk közli verseit, társadalomrajzi riportjait. Veress Dániel szerint „az egykor rokon mélységekből feltört kolomphangúak: Sinka és Erdélyi” serkentették írásra. Verssel szerepel a Magasra száll az ember dallama című antológiában (1968), visszaemlékezése franciaországi hadifogságára Fehér csillagok alatt címmel jelent meg a Korunkban (1968/9).

Művei,[szerkesztés]

  • Nyári nap. Versek; bev. Dánielisz Endre; Ifjúsági, Bp., 1966
  • Segíts meg, emberségem! Gábor Ferenc, Máté Imre, Számadó Ernő versei; Kriterion, Bukarest, 1984
  • Vád és könyörgés. Válogatott versek; Polivitas, Túrkeve, 1992
  • Út és élet. Versek; Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 1997
  • Útravaló; Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 1998
  • Megtisztult élet (Nagyszalonta, 2000)
  • Újabb ezer év nagy idő; s.n., Nagyszalonta, 2002

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]