Friedrich Emanuel von Hurter

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap aktuális változatát látod, az utolsó szerkesztést Tulipanos (vitalap | szerkesztései) végezte 2020. október 16., 15:35-kor. Ezen a webcímen mindig ezt a változatot fogod látni. (Német teológusok kategória hozzáadva (a HotCattel))
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Friedrich Emanuel von Hurter
Josef Kriehuber litográfiája (1846)
Josef Kriehuber litográfiája (1846)
Életrajzi adatok
Született1787. március 19.
Schaffhausen
Elhunyt1865. augusztus 27. (78 évesen)
Graz
SírhelyFriedhof St. Leonhard
Ismeretes mint
  • történész
  • teológus
  • író
A Wikimédia Commons tartalmaz Friedrich Emanuel von Hurter témájú médiaállományokat.

Friedrich Emanuel von Hurter (Schaffhausen, 1787. március 19.Graz, 1865. augusztus 27.) német történetró.

Élete[szerkesztés]

Az egyházi pályára lépett, Göttingenban végezte a teológiát és azután Schaffhausenben a református egyházközösség papja lett. Emellett történelmi tanulmányokkal is foglalkozott, melyeknek gyümölcse a Geschichte des Papstes Innocenz III. und seiner zeitgenossen című munka volt. Hurter 1844. június 21-én Rómában a katolikus hitre tért. Két évvel később a bécsi kormány császári és udvari történetíróvá tette és kényelmes állást biztosított neki Bécsben. Az 1848-as forradalom kitörésekor számos ellenfele azzal vádolta, hogy az udvarral titkon konspirál és emiatt állásától megfosztották. A győzedelmes reakció azonban visszahelyezte előbbi állásába és azonfelül nemesi rangra emelte.

Művei[szerkesztés]

  • Geschichte des Papstes Innocenz III. und seiner zeitgenossen (Hamburg, 1834-42, 3 kötet)
  • Beburt und Wiedergeburt. Erinnerungen aus meinem Leben (4. kiad., 2 kötet. Önéletrajzban írja le benne kitérésének történetét)
  • Denkwürdigkeiten aus dem letzten Decennium des XVIII. Jahrhunderts (1840)
  • Geschichte Ferdinands II. und seiner Eltern (1850-64, 11 kötet, terjedelmes panegirikus az ellenreformáció hősére)
  • Philipp Lang, Kammerdiener Rudolfs II. (1851)
  • Zur Geschichte Wallensteins (1855)
  • Wallensteins vier letzten Lebensjahre (1862)

Magyarul[szerkesztés]

  • Az alázatosság hónapja. Elmélkedések és imák; egy nő hátrahagyott irataiból kiad. F. Hurter, ford. Kisfaludy Zsigmond; Horák Ny., Esztergom, 1861

Források[szerkesztés]