Friedrich Emanuel von Hurter

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Friedrich Emanuel Hurter
Josef Kriehuber litográfiája (1846)

Friedrich Emanuel von Hurter (Schaffhausen, 1787. március 19.Graz, 1865. augusztus 27.) német történetró.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egyházi pályára lépett, Göttingenban végezte a teológiát és azután Schaffhausenben a református egyházközösség papja lett. Emellett történelmi tanulmányokkal is foglalkozott, melyeknek gyümölcse a Geschichte des Papstes Innocenz III. und seiner zeitgenossen című munka volt. Hurter 1844. június 21-én Rómában a katolikus hitre tért. Két évvel később a bécsi kormány császári és udvari történetíróvá tette és kényelmes állást biztosított neki Bécsben. Az 1848-as forradalom kitörésekor számos ellenfele azzal vádolta, hogy az udvarral titkon konspirál és emiatt állásától megfosztották. A győzedelmes reakció azonban visszahelyezte előbbi állásába és azonfelül nemesi rangra emelte.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Geschichte des Papstes Innocenz III. und seiner zeitgenossen (Hamburg, 1834-42, 3 kötet)
  • Beburt und Wiedergeburt. Erinnerungen aus meinem Leben (4. kiad., 2 kötet. Önéletrajzban írja le benne kitérésének történetét)
  • Denkwürdigkeiten aus dem letzten Decennium des XVIII. Jahrhunderts (1840)
  • Geschichte Ferdinands II. und seiner Eltern (1850-64, 11 kötet, terjedelmes panegirikus az ellenreformáció hősére)
  • Philipp Lang, Kammerdiener Rudolfs II. 1851)
  • Zur Geschichte Wallensteins (1855)
  • Wallensteins vier letzten Lebensjahre (1862)

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]