Francia dzsessz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A francia dzsessz az 1920-as években vált népszerűvé. Nemzetközi sikeressége az 1930-as években ért a csúcsra, és azóta is ott van.

Történet[szerkesztés]

Az első világháborút követően számos amerikai emigráns telepedett le Párizsban. Franciaország nem szenvedett annyira a faji megkülönböztetéstől, mint az Amerikai Egyesült Államok, így a különböző kultúrákból származó zenei stílusok keveréke alakult ki. Eleinte Brazíliához hasonlóan a franciák is attól tartottak, hogy túlságosan nagy az amerikai befolyás, mielőtt a dzsesszt befogadták volna. Bár a franciáknál gyorsabbnak bizonyult az alkalmazkodás, és az 1930-as évekre már elfogadhatóvá vált a dzsessz. Az 1930-as és 1950-es évek között a biguine, – a francia karibi dzsessz egyik stílusa − népszerű volt a tánczenekarok körében.

Párizsban népszerűvé váltak a korai sztárok, mint Alexandre Stellio és Sam Castandet. Ennek egyik fontos eseménye a Quintette du Hot Club de France létrejötte 1934-ben. Ez az európai dzsessztörténet legjelentősebb együttesei közé tartozik.

Az 1940-es évek végétől a Le Caveau de la Huchette[1] a francia és amerikai dzsesszzenészek fontos helyszínévé vált. Sok amerikai zenész élt Franciaországban Sidney Bechettől Archie Sheppig. Ezek az amerikaiak hatással is voltak a francia dzsesszre, ugyanakkor a francia dzsessznek is megvoltak a maga inspirációi, például a franciaországi cigány dzsesszre is. A hegedű és bizonyos fokig a gitár hagyományosan népszerűbb lett a francia dzsesszben, mint az amerikaiban. Jean-Luc Ponty és Stéphane Grappelli a francia dzsessz történetének legelismertebb hegedűsei közé tartozik.

Francia dzsesszzenészek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Dzsesszklub Párizsban

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a French jazz című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.