Frédéric Ozanam
| Frédéric Ozanam | |
 | |
| Született | 1813. április 23.[1][2][3][4][5] Milánó |
| Elhunyt | 1853. szeptember 8. (40 évesen)[1][2][6][7][3] Marseille |
| Állampolgársága | francia |
| Házastársa | Amélie Soulacroix[8] |
| Szülei | Jean-Antoine-François Ozanam |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
| Halál oka | természetes halál |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Frédéric Ozanam témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Frédéric Ozanam (teljes nevén Antoine Frédéric Ozanam; (Milánó, 1813. április 23. – Marseille, 1853. szeptember 8.) francia katolikus történész, irodalomtörténész, kultúrtörténeti szakíró, a Sorbonne tanára.
Életpályája[szerkesztés]
Egy lyoni orvos fiaként született. Édesanyja hitének hatására már a helybeli líceumban szembefordult a dogmatikus kereszténységgel. Később J. J. Ampére köréhez tartozott. Maine de Biran nyomdokain járva, Lacordaire kifejezésével az „aktív vallásosság" szószólója lett a Tribune catholique és az Univers körében. 18 évesen Saint-Simon-ellenes pamfletet adott ki Réflexions sur la doctrine de Saint-Simon ('Megjegyzések Saint-Simon tanítását illetően', 1831) Párizsban jogi végzettséget szerzett. 1833-ban részt vett a Páli Szent Vince Társaság megalapításában. 1841-től középkori irodalom- és kultúrtörténettel foglalkozott. Ideiglenes jelleggel a Sorbonne világirodalom-professzorává nevezték ki, majd 1844-ben kinevezését véglegesítették.
Közeli eszmetársa volt az Eötvös Józseffel is levelező Montalambert-nek, továbbá a L'Avenir köréhez tartozó Lamennais-nak és Lacordaire-nek.
Emlékezete[szerkesztés]
II. János Pál pápa boldoggá avatta 1997. augusztus 22-én a párizsi Notre Dame székesegyházban.
Főbb művei[szerkesztés]
- Réflexions sur la doctrine de Saint-Simon ('Megjegyzések Saint-Simon tanítását illetően', 1831)
- Darte et la philosophie catholique au XIII-e siėcle ('Dante és a 13. századi katolikus filozófia', 1839);
- Az Essai sur la philosophie de Dante ('Tanulmány Dante filozófiájáról', 1838);
- Dante et la philosophie catholique au XIII e siécle
- Les poétes franciscains en Italie au XIII' siécle ('Ferences költők a 13. századi Itáliában', 1852),
- Études germaniques ('Német irodalmi tanulmányok', 2 kötetben, 1847-1849)
Történészként inkább J. Michelet egyoldalú romantizmusához, mint Tocqueville-hez állt közelebb, bár az 1848-as forradalmak idején Lacordaire-rel megindított L"ére nouvelle c. folyóiratában a demokrácia és a kereszténység összeegyeztethetőségét szorgalmazta.
- Études germaniques ,
- Poėtes franciscains en Italie au XIII-e siėcle.
Források[szerkesztés]
- Uj Idők Lexikona 19-20. Nád - Pozdor (Budapest, 1941) 4947. old.
- Világirodalmi lexikon 9. N–O (1984) 847. old.
- Ozanamról a Páli Szent Vince Társaság honlapján
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 3.)
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ GCatholic.org
- ↑ Gran Enciclopèdia Catalana (katalán nyelven). Grup Enciclopèdia
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Dictionnaire historique des académiciens de Lyon