Fogascsőrű nyávogómadár
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Scenopoeetes dentirostris (Ramsay, 1876) | ||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Fogascsőrű nyávogómadár témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Fogascsőrű nyávogómadár témájú kategóriát. |
A fogascsőrű nyávogómadár (Scenopoeetes dentirostris) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a lugasépítő-félék (Ptilonorhynchidae) családjába tartozó Scenopoeetes nem egyetlen faja.
Rendszerezés
Egy ideig az Ailuroedus nembe sorolják Ailuroedus dentirostris néven, egyes rendszerezők szerint még mindig ide tartozik.
Előfordulása
Ausztrália területén honos. Egy viszonylag kis területen él, kizárólag az Atherton-táblavidék 900 méternél magasabban fekvő erdeiben honos Queenslandban.
Megjelenése
A testhossza 23 centiméter. Hátoldala olajbarna, míg hasa piszkosfehér alapon hosszanti barna foltokkal mintázott. A két ivar tollazata között nincs különbség.
Életmódja
Részlegesen táplálékspecialista faj. Erőteljes, fogazott szélű csőre a lomblevelek fogyasztása miatt alakult ki.
Szaporodása
A fogascsőrű nyávogómadár poligám szaporodási rendszerben él. Lugasépítési technikája a legprimitívebb a családból. Szaporodási helyén lugas nincs is, csak egy megtisztított folt az erdő talaján, melyet friss levelekkel rak ki a hím. Úgy helyezi el a leveleket, hogy azok fonáki világos része álljon felfelé. Ezután szinte folyamatosan kiáltozik, hogy a tojókat odacsalogassa a „díszudvarába”.
Miután a hím megtermékenyített egy tojót a továbbiakban nem törődik vele. A tojó egyedül építi meg fészkét, egyedül kotlik és a kikelő fiókákat is egyedül neveli fel.
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2024. június 2.)
- Jboyd.net szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2010. augusztus 31.)
- A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2010. augusztus 31.)
- Avibase
- A BIOLIB rendszerbesorolása szerint Ailuroedus dentirostris
- Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve
