Flavius Nevitta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Flavius Nevitta
Született4. század
Állampolgárságarómai
Foglalkozása
  • politikus
  • katonatiszt
Tisztsége
SablonWikidataSegítség

Flavius Nevitta (? – 363 után) frank származású római katona, hadvezér a 4. század közepén. Iulianus császár seregének lovassági parancsnoka legalább 357-től, 362-ben consul.

Nevitta neve 357-ben fordul elő először a forrásokban (Ammianus Marcellinus), amikor Iulianus alemann-hadjáratának segítségeképp a Rhaetiát fosztogató törzseket győzte le Barbatio serege. Ezután Iulianusnál maradt Galliában.

Nevitta lett a 361-es polgárháborúban Iulianus egyik hadoszlopának vezetője, Rhaetián keresztül vonult II. Constantius ellen. Utóvéd feladatai voltak, hogy megakadályozza a fősereg hátbatámadását, illetve az illyricumi kikötőkben seregek partra szállítását. Ammianus Marcellinus ennél a szakasznál írja le Nevitta tulajdonságait, miszerint tapasztalatlan katona volt, rövid katonai pályafutással a háta mögött, ezen kívül kissé faragatlan és néha kegyetlen.

Iulianus császárrá emelése után, 361-ben kapta meg a magister equitum rangot, 362-ben Claudius Mamertinus consultársa. E minőségében tagja a Saturninius Secundus Salutius által vezetett chalcedoni bíróságnak 362 elején. 363-ban hadvezérként kísérte Iulianust a balvégzetű perzsa-hadjáratra. Iulianus halála után valószínűleg tagja volt a Salutiust, majd Iovianust császárnak választó hadvezéri tanácsnak (Victor, Dagalaif, Arintheus), majd eltűnik a forrásokból, sorsa ismeretlen.


Elődei:
Flavius Taurus
és
Flavius Florentius
Consul
362
collega:
Claudius Mamertinus
SPQR
Utódai:
Iulianus augustus
és
Flavius Sallustius

Források[szerkesztés]

  • Ammianus Marcellinus: Res Gestae
  • Alexander Demandt: Magister Militum, Diskussion der wichtigsten Quellen und der älteren Literatur
  • Arnold Hugh Martin Jones – John Robert Martindale – John Morris: Flavius Nevitta, The Prosopography of the Later Roman Empire (PLRE). Band 1, Cambridge University Press, Cambridge, 1971. ISBN 0-521-07233-6, 626–627. old.
  • Klaus Rosen: Julian. Kaiser, Gott und Christenhasser, Klett-Cotta, Stuttgart, 2006. ISBN 3-608-94296-3 189, 213, 215, 220, 238, 246, 351, 367, 376. old.