Ugrás a tartalomhoz

Fitoncidok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap aktuális változatát látod, az utolsó szerkesztést FoBeBot (vitalap | szerkesztései) végezte 2020. június 16., 09:18-kor. Ezen a webcímen mindig ezt a változatot fogod látni. (ás → és elírások javítása (WP:BÜ kérésre))
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)

A fitoncidok antimikrobiális szerves vegyületek, melyeket növények termelnek. A szót 1937-ben alkotta Dr. Boris P. Tokin, orosz biokémikus a Leningrádi Egyetemen. Megfigyelte, hogy egyes növények olyan anyagokat termelnek, amelyek gátolják a mikroorganizmusok által okozott rothadást és erjedést, valamint azt, hogy megegyék őket az állatok. Számos növény termel fitoncidokat, köztük a fűszerek, hagyma, fokhagyma, tölgy, fenyők stb. A fokhagyma allicint és diallil-diszulfidot tartalmaz; a fenyő α-pinént, karént, mircént és más terpéneket. Több mint 5000 féle illóolaj védi a növényeket a baktériumoktól, gombáktól és rovaroktól. A fitoncidek meggátolják a mikrobák szaporodását, vagy megölik őket.

Az orosz, ukrán, kínai és japán orvoslásban gyakran használják őket, ezen kívül a természetgyógyászatban, a konyhatechnikában, az aromaterápiában és az állatorvoslásban is használatosak.

A növények fitoncid képességét egy ukrán tudós: B.P. TOKIN állapította meg 1928-29-ben. Fitoncid képesség alatt a növényeknek azt a fajta védekező mechanizmusát értette, amellyel gombák, más növények, rovarok és egyéb mikroorganizmusok ellen képesek védekezni. A fitoncid anyagok lehetnek kémiailag alkoholok, aldehidek, glukozidok, szerves savak és cserző anyagok. A növényekben általában illó vegyületek formájában vannak jelen, ezért a légzéssel, esetleg a sejtek sérülése miatt a levegőbe kerülve fejtik ki a védőhatást. Néhány fitoncid nem illó vegyület formájában a sejtnedvekben található és nyomás, vagy sérülés hatására jut ki a növény felszínére és környezetébe.

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Phytoncide című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]
  • J. Jung Antibakterielle und antifungale Hemmstoffe in höheren Pflanzen - Literaturübersicht - in Journal Forstwissenschaftliches Centralblatt - Publisher Springer Berlin / Heidelberg ISSN 0015-8003 (Print) - Issue Volume 83, Numbers 11-12 / November, 1964 Pages 358-374
  • Tambiev AKh, Agaverdiev ASh. The ability of volatile fractions of certain phytoncide-forming compounds to increase the chemiluminescence of oleic acid - Biofizika. 1966;11(1):175-7. (oroszul)
  • Muller-Dietz H. Phytoncides and phytoncide therapy - Dtsch Med Wochenschr. 1956 Jun 15;81(24):983-4. (németül)
  • The phytoncide activity of several varieties of garlic stored for different periods of time Vopr Pitan. 1974 Nov-Dec;(6):61-2. (oroszul)
  • http://ngt-erdeszet.emk.nyme.hu/kiegeszitok/08_A_cedrusok_szerepe_a_gyogyaszatban.pdf