Filarszky Nándor
| Filarszky Nándor | |
| Született | 1858. október 18. Késmárk |
| Elhunyt | 1941. június 23. (82 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | botanikus, muzeológus, múzeumigazgató, egyetemi tanár |
| Iskolái | Budapesti Tudományegyetem (–1883) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (17/1-1-47/48)[1][2] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Filarszky Nándor, Filarszky Nándor János (Késmárk, 1858. október 18. – Budapest, 1941. június 23.)[3] botanikus, muzeológus. Botanikai szakmunkákban nevének rövidítése: „Fil.”. Életműve elsősorban a moszatok kutatása (algológia), morfológiai és rendszertani vizsgálata kapcsán kimagasló jelentőségű. 1917-től a Magyar Tudományos Akadémia tagja.
Élete
Filarszky János Kázmér és Krausz Amália fiaként született. Felsőfokú tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen végezte, tanári oklevelét 1883-ban, bölcsészdoktori diplomáját 1884-ben vette át. 1885-től az egyetem növénytani tanszékén Jurányi Lajos tansegédjeként működött. 1896-ban algológiából és növényalaktanból (fitomorfológia) magántanári képesítést szerzett, s ettől az évtől Jurányi haláláig (1897) annak helyettese volt. 1897-től az Eötvös Kollégiumban is oktatott. 1899-től a Magyar Nemzeti Múzeum növénytárának vezetője, 1901-től igazgatóőre, majd a Tanácsköztársaság után, 1919-től 1929-ig igazgatója volt. 1922-ben a budapesti egyetem címzetes rendkívüli tanárává nevezték ki. Halálát agyvérzés okozta. Felesége Kövi Ilona Matild volt.
Munkássága
Elsősorban az algák – s különös hangsúllyal a csillárkák (Charophyta) – rendszertanával, morfológiájával és sejttanával foglalkozott, de általános növényrendszertani és -alaktani kutatásai is jelentősek. A szeparációs sejtmagosztódásról, és annak a növények törzsfejlődésében játszott szerepéről alkotott elméletét kortársai idegenkedve fogadták, de az utókor sem igazolta helytállóságát. Általános növényrendszertani munkái és világszínvonalú csillárkamoszat-monográfiája kéziratban maradt, de 1911-ben kiadott növényalaktana máig a legalaposabb ilyen jellegű magyar növénytani összefoglalás.
Három évtizeden át volt a később a Magyar Természettudományi Múzeumhoz került növénytár vezetője, s nevéhez fűződik annak fejlesztése és szakszerű, átfogó rendezése. Filarszky tette meg az első lépéseket a növénytár gyűjteményekre való tagolása felé a Flora Hungarica (ma Herbarium Carpato-Pannonicum)-, a fatörzs-, a zuzmó- és a gombagyűjtemény kialakításával, valamint a Flora Hungarica exsiccatagyűjtemény létrehozásával.
Tudományos eredményei elismeréseként 1917-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1932-ben rendes, 1940-ben pedig tiszteleti tagjává választották.
Főbb művei
- Adatok a Cleomeae rendszertani állása, szövettani szerkezete és fejlődéséhez, Budapest, 1884.
- A Charafélékről, Budapest, 1893.
- Növénymorphológia, Budapest, 1911.
- A szeparációs sejtmagosztódás elmélete és szerepe a növények fejlődésében és rendszerezésében, Budapest, 1920.
- A Charafélék monográfiájának kísérlete, in: Matematikai és Természettudományi Közlemények, 1941.
Jegyzetek
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
- ↑ Halálesete bejegyezve a Bp. XI. ker. állami halotti akv. 151/1941. folyószáma alatt.
Források
- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 510. o.
- Magyar nagylexikon VIII. (Ff–Gyep). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1999. 15. o. ISBN 963-85773-9-8
- Magyarország a XX. században IV.: Tudomány – Műszaki és természettudományok. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 1999. 483. o.
- Filarszky életrajza a Magyar Természettudományi Múzeum honlapján
