Fibula
Fibula másként (tűs) ruhakapocs, csat, mellyel az ókorban általában a köpenyt vagy felsőruhát tűzték össze a vállon. A mai biztosítótűhöz hasonló elven működött.
A eredeti jelentése megerősítésre, összekapcsolásra szolgáló eszköz. A vaskortól jelen van a sírleletek között. Egyes kelta sírokban számos – akár 6-10 – darabot is feltártak a régészek. Az ókor során használata jellemző volt mind az ókori görög világban, a Római Birodalomban, majd a germán törzseknél is. Díszítettsége, kifinomultsága arányban állt viselőjének gazdagságával, ez a jellegzetesség a „barbárok” körében még erősebben érvényesült mint a Birodalomban. Használata a középkorig folyamatos.
Formájuk, díszítésük időben és térben változatos, a régészetben használt tipológiájuk fokozatosan finomodott. Az európai fibulaformák meghatározására és keltezésére nagy hatással volt Oscar Almgren úttörő munkája. Az egyes fibulák a jellemzőik alapján fontos kormeghatározó eszközként és egyéb információforrásként szolgálnak a régészeknek.
Irodalom
- Almgren, O. 1897/1923: Studien über nordeuropäische Fibelformen der ersten nachchristlichen Jahrhunderte, mit Berücksichtigung der provinzialrömischen und südrussischen Formen. Bonn/ Leipzig.
- Beck, Heinrich et al. 2000: Fibel und Fibeltracht. (Excerpt from the Reallexikon der Germanischen Altertumskunde.) Berlin.
- Kovrig Ilona 1937: A császárkori fibulák főformái Pannoniában. Budapest.
- A Pallas nagy lexikona
- Ókori lexikon I–II. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1902–1904.
- Tischler O.: Über die Formen der Gewandnadeln (Fibeln), Zeitschrift für Antropologie u. Urgeschichte Bayerns IV.
- Undset Ingvald 1880: Etudes sur l'age du bronze de la Hongrie. Christiania.
- Historia Augusta (Budapest, Gondolat, 1968) 310. oldal
