Ferrit
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A ferrit vagy alfa-vas (α-Fe) az anyagtudományban használt fogalom a vasra vagy az elemi vas tércentrált köbös szerkezetű kristálya. A ferrit az acél és öntöttvas fő alkotórésze, ez adja a mágneses tulajdonságait. A ferrit a ferromágnesesség klasszikus példaanyaga.
A közönséges szerkezeti acél (szénacél legfeljebb 0,2 súly % szénnel) főleg ferritet tartalmaz, a széntartalommal növekvő mennyiségű perlittel (ez egy ferritből és cementitből álló, lemezes szerkezet). Mivel a bainit vagy más néven ledeburrit és a perlit egyik összetevője a ferrit, minden vas-szén ötvözet tartalmaz bizonyos mennyiségű ferritet, ha szobahőmérsékleten eléri a kémiai egyensúlyt.
A tiszta vasban a ferrit 910 °C alatt stabil. E hőmérséklet felett a lapcentrált köbös formában kristályosodó ausztenit vagy gamma-vas stabil. 1390 °C felett az 1534 °C hőmérsékletű olvadáspontig ismét a tércentrált köbös kristályrácsú forma stabilabb (delta-vas).
A ferrit csak nagyon kevés szenet képes oldani: 723 °C-on legfeljebb 0,02 súly %-nyit. Ennek az az oka, hogy a szénatomok intersticiálisan oldódnak. Mivel azonban a szénatomok körülbelül kétszer akkorák, mint az intersticiális "lyukak", minden egyes szénatomot jelentékeny helyi deformációs mező vesz körül.
A ferrit keménymágneses anyag, a remanens indukciója: 
körüli.
Ezen kívül ferriteknek nevezzük az olyan lágy- illetve keménymágneses anyagokat, melyek a MOnFe2o3 képlettel adhatók meg, ahol M fémion, n pedig egy (egész) szám.
[szerkesztés] Gyártók
- Ferrit-G
- Acme-Ferrite
- TDK
