Felsőtábla
A felsőtábla a rendi országgyűlés másik része az alsótábla mellett. 1608-ban vált el egymástól a két rész. Vezetője a mindenkori nádor volt. Tagjai az ország legelőkelőbbjei lehettek.
Tartalomjegyzék |
Tagjai [szerkesztés]
Bizonyos személyek születésüktől vagy hivataluknál fogva vettek részt a munkájában. Felsőházi tagok voltak az ország zászlósurai, a nádor, az országbíró, a tárnokmester, a született örökös főrendek, (azaz a főnemesi címmel rendelkező arisztokraták, a hercegek, a grófok, bárók,) a római katolikus püspökök, (a címzetes püspökök is,) a görög katolikus és a görögkeleti püspökök, a vármegyei főispánok, a királyi tanácsosok.
Helye a rendi országgyűlésben [szerkesztés]
A kezdetektől fogva lényegében két testületként (Királyi Tanács, illetve Országgyűlés) is működő tanácskozások 1608-ban már, mint az országgyűlés két táblájaként jelennek meg. Ekkor vált kétkamarássá a rendi országgyűlés. A különbségek szembeszökőek voltak, a tárgyalásokat is külön folytatták. (Például: 1526-ban a Székesfehérvári országgyűlést a rendek a szabad ég alatt, a főurak a prépostsági épületben, vagy az 1559-es és az 1565-ös pesti országgyűlés alsótáblájának ülését a ferencesek kolostorában, a felsőtábláét pedig a prímásnál tartották.)
A rendi országgyűlés működési elve [szerkesztés]
Az alsótábla üzenet formájában továbbította a határozatát a felsőtáblának. Ez az úgynevezett felirati javaslat azonban csak akkor kerülhetett az uralkodó elé szentesítésre, ha azt a felsőtábla is jóváhagyta.
Ez nagy mértékben lassította a döntések meghozatalát, mert az alsó- és felsőtáblán addig folytak az üzenetváltások (felirati és leirati javaslatok formájában), amíg sikerült közös álláspontot kialakítani.
Ekkor közös felirati javaslatban felküldték az uralkodóhoz, aki leiratban ismertette módosító javaslatait, vagy szentesítette.
