Farkas Károly (orvos)
| Farkas Károly | |
| Született | 1905. november 19.[1] Újpest[1] |
| Elhunyt | 1979. március 10. (73 évesen)[1] Budapest[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | kórházigazgató (1957–1976) |
| Iskolái | Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1931) |
| Kitüntetései | Akadémiai Díj (1972) |
| Sírhelye | Rákospalotai köztemető (49-1-237) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Farkas Károly János[2] (Újpest, 1905. november 19. – Budapest, 1979. március 10.[3]) magyar orvos, orvostörténész, egészségügyi szervező, címzetes egyetemi tanár. Az orvostudományok doktora (1955).
Életpályája[szerkesztés]
Szülei: Farkas Ferenc József és Körösfejű Róza Terézia voltak.[4] 1931-ben végzett a budapesti orvosi karon.[5] Pályáját patológusként kezdte; a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem I. sz. Kórbonctani és Kísérleti Rákkutató Intézetében, ahol Balogh Ernő tanítványa volt. Gyakorlati klinikai, kórbonctani, oktatói működése során szerzett tapasztalataival 1941-ben a Gyakorlati kórbonctani diagnosztika tárgyköréből szerzett magántanári képesítést. 1945-től a Poliklinika főorvosa volt. 1958–1966 között az Orvostörténeti Szakcsoport elnöke volt. 1958–1970 között az Orvostörténeti Közlemények szerkesztőbizottságának elnöke volt. 1960-ban címzetes egyetemi tanár lett. 1966–1970 között a Magyar Orvostörténeti Társaság elnöke, 1974-től az ORFI igazgató-főorvosa volt.
Munkássága[szerkesztés]
Patológusként a gyakorlati patológiát s az ezzel összefüggő kutatást művelte. Az Országos Reuma és Fizioterápiás Intézet (ORFI) igazgató-főorvosa, a Reumatológia-Balneológia-Allergológia című szaklap megindítója, ő honosította meg Magyarországon az orvosképzés- és továbbképzés egyik igen hatékony eszközét, a kliniko-patológiai konferenciák rendszerét. Működése alatt jött létre a reuma tanszék; szerkesztője volt az Orvosképzés című lapnak. Az ORFI-ban létrehozta a rehabilitációs részleg osztályait. Döntő szerepe volt az Orvostörténeti Könyvtár és a Semmelweis Múzeum létrehozásában, fejlesztésében. Működése idején kezdett kibontakozni a fürdőorvoslásból a klinikai reumatológia, a tudományos szemlélet, többek között éppen a patológia eredményeinek következetes alkalmazásával.
Sírja a Rákospalotai köztemetőben található (49-1-237).
Művei[szerkesztés]
- A leggyakoribb diagnosztikus tévedések (Molnár Istvánnal, Budapest, 1961)
- Magyarország gyógyfürdői, gyógyhelyei és üdülőhelyei (társszerzőkkel, Budapest, 1962)
- Klinikai pathologia (Budapest, 1965)
Díjai[szerkesztés]
- a Magyar Tudományos Akadémia Aranyérme (1972)
- Akadémiai díj (1972)[6]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967. (Hozzáférés: 2021. szeptember 26.)
- ↑ A Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karán végzett orvostanhallgatók jegyzéke 1921-1951
- ↑ Gyászjelentése
- ↑ Születési bejegyzése az újpest (Budapest IV. ker.) állami szül. akv. 1505/1905. folyószáma alatt. Familysearch.org
- ↑ Farkas Károly a Magyar Nemzeti Névtér oldalon
- ↑ Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
Források[szerkesztés]
- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- http://real.mtak.hu/21857/1/jav_233__266_u_103922.290402.pdf
További információk[szerkesztés]
- Az ORFI orvosi kara: Dr. Farkas Károly (1905-1979) (Orvosi Hetilap, 1979. 120.).
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- Révai új lexikona VI. (E–Fei). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2000. ISBN 963-927-226-4
- Új magyar életrajzi lexikon II. (D–Gy). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. ISBN 963-547-414-8
